30 év óta dühöng az atkaözön világszerte, a méhcsaládokban. Míg Mr.Dr.Yves le Conte utóbbi megfigyelései szerint is,(2016): az atka, csak néhány órával a sejt lefedése előtt lopakodik be a felnőtt lárva sejtjébe! Ezen igazolt valóság, a fejembe verte atkák csapdázás elgondolását. Hogyan kihasználni ilyen ritka alkalmat, atka írtásra? A kérdés, azóta is üldöz, ezen írás is igazolja.

Évtizedek óta homloklyukas kaptárokkal méhészkedek. A módszer alkalmazási előnyeiről számos alkalommal írásban emlegettem, magyarázkodtam. Az utolsó 10 évben megjelent irásaim gyüjteményében, egyesek, ma is olvashatók a Európai Méhész honlapon. Ezúttal, ezen emlegetett homlok lyuk előnyei jelentősen kibővülhet, egy újabb fajta, remélhetőleg ugyancsak hatásos, atka csapda behelyezésével. Alapvető, előnyös, olcsó, egyszerű, ugyanakkor hatásos, szermentes, eljárásnak ígérkezik. Jelen pillanatban már a kísérleti tervek megvalósitása a műsoron. A megvalósítás szinte semmi módosítást nem igényel a kaptáraimon. Valójában tehát az én esetemben, egy 26 mm-es kifúrt lyuk létezik, minden kaptárom homlokfalán, és létezik az kérem, évtizedek óta. De ezidáig semmi köze nem volt az atkairtáshoz. Pedig annak kihasználása, az atkák csapdázásához, csak némi jelentéktelen kiegészítő kellékre lenne szükség. Az eljárás egyszerűsége folytán szinte minden műkedvelő méhész is elkészítheti, fölhasználhatja. Egyedül az alkalmazott csalillat-ragacs beszerzése okozhat némi, pillanatnyi gondot, remélhetőleg nem sokáig.


Kérdés; hogyan az atkát oda becsalni, lábait vazelin kenőcsbe ragacsolni? Könnyű ilyet elképzelni, hiszen ilyen alaptervekre épül a 8 cm és átmérőjü atka csapba működése is, amelynek rövid leírása már leközölve . (04/2017) Ugyanakkor, a gyakorlati felmérések hiányában, lehetetlen megalapozott, végleges véleményt nyilvánítani a módszer, és az eszköz valóságos hatásosságáról. No lám, legyünk többen, vállalkozzunk hasonló kisérletezésekre. A módszer előnyeiről ily módon a valóságban is meggyőzödhetünk. Szabadítsuk meg ideje korán a méhcsaládjainkat az atka óriási terhétől, méghozzá bármiféle szer alkalmazása nélkül! Megtehetnénk megszakítás nélkül az egész évad alatt, legyen az ha nem is általános atka írtási célból, de csak felügyeleti okokból.

Hogyan elképzelni egy hathatós atka csapdázást “homloklyukban”? Kezdjük azzal, hogy a 26 mm és lyukba behelyezünk már készen is vásárolható, villanyszereléshez használatos, KB 50 mm hosszú, toldó csoda darabot ? (Lásd a mellékelt fényképen, több más minta között)Míg a homloklyukat a belső oldalon lezárjuk olyan ritka lyuku hálóval amely csak éppen a méheket akadályozza az átjárásban. Most helyezzünk a csődarabba, egy ki-be húzható közönséges parafadugót. Ezen dugón tengelyében és azon keresztül egy hosszabb fa csavart becsavarozunk oly annyira, hogy azzal akár a csapda homlokfalához érjünk. Vigyázni, a dugó, ki -be húzható legyen ugyanakkor, a homlokzati záró haló és a dugó között maradjon 8-10 mm távolság, miután ebbe a térbe kap elhelyezést a csapda illat ragacs. A homlokzati záróhálót időnként ellenőrizni, mivel annak nyílásait gyakorta, több kevesebb idővel, a méhek beragacsolják, miután a csalillat egyik jelentése, a sejt felfedezése, lehet .

Az így alkotott csapda, valódi, az igazi, működő képességéhez, nélkülönözhetetlen, egy, ugyancsak valódi, hatásos csalillat-ragacs. Az atka írtás hatásfoka minden bizonnyal, csakis a csalillat erejével lehet arányos. Következésképpen tehát annak összetétele, előállitása, alapvető. Márpedig, valójában ma még közel se áll a méhészek rendelkezésre egy ideálisan hatásos csali lllat készitmény. Úgytudott, senki nem gyárt ilyet. De Franciában már próbálkozások is folyamatban. (ANSES d’Avignon Fr.) Bevallom annak hatásossága még több mint kétséges, most, az első kísérletek alkalmával fog kiderülni. De miért ne ilyen eljárásokkal próbálkozni akár Magyarországon is?

Annyi azonban bizonyos, hogy az atka, pontosan “tudja” érzi, hol helyezkedik a fiasítás a kaptárban. Azt is tudja, melyik az a sejt amelybe már nem járnak az etetéssel megbízott méhek. Ott ugyanis nincs élelem maradék, legalábbis nem érezni annak illatát. Az ilyen lárva már fölnőtt, és nem táplálkozik, viszont van “vére”, ami pontosan az atka táplálásra remekül alkalmas. Az élősködő tehát fölismeri a helyzetet, vagyis, és pontosan értesült. Itt az alkalom belopakodni az érett, a felnőtt lárva mellé a sejtbe. Ott már nyugalom, bőséges élelem a lárva testének “véréből”. Ott, a lefedett sejtben, megvan minden kényelem, biztonság kényelmes, helyszíni megélhetőség, ott màr lehet kényelmesen szaporodni! Ugye nem bolond az atka? Pedig nincs esze, nem tud gondolkodni? De egy ilyen eset, egy magamfajta, öreg méhészt, akár gondolkodóba is ejthet. Honnan az atka, több mint ésszerű eljárása? Kényelem és zavarmentes szaporodási biztonság? Nem így a magunk fajta “kétlábú emlősök” esetében. Nekünk van eszünk, csak éppen, annak használatában bőséges hiányosságokban szenvedünk. Előfordulnak közöttünk, több mint gyakran, képtelen esztelenségek is, nem de? Ja kérem mi nem vagyunk atkák! Elnézést a gondolatok kisiklásáért!

Na jó, de honnan tudja maga a lárvákat etető méhecske is, mikor áll elő az a helyzet, amikor már nincs szükség etetésre? Feltehető, hogy pontosan ezen különleges “érett lárva” illat, az atka útmutatója, egyben a szaporodási program jelzője is. Igazi, hathatós, csábító, illat! Legyen az így a csapdázáshoz is. Az eljárás igazolására jelenleg kísérletek is folynak a Jarnioux-i méhesemben, mégpedig Avignon-ból, az ANSES Intézetből kapott kísérleti alapanyaggal.

Minden esetre, itt, Lyonban, hiába megyek a méhészeti kellékek árusítóihoz. A csali illat-ragacs, mint olyan, ismeretlen. No persze ne is említsük az atka csapdát mint eszközt, ugyancsak nem létezik a szaküzletekben! Gondolom, így ez Magyarföldön is! Legalábbis a két nagy szaklapban atkacsapdázási hírekről ezidáig nem láttam írásokat. Feltehető, hogy maga az atka csapda téma is, mint olyan érdektelennek számít! Nem hiába fordított hátat az ajánlatomra már a “Csalomon” intézmény is!

Annál inkább olvashatok írások, újabb és újabb, különböző atkaírtó szerek alkalmazásáról, de még, olyanokról is, gyakran, amelyek alkalmazásához szigorúan ajánlatos védekező felszerelések, álarc, szemüveg, kesztyűk, ruházatok használata. No persze, a szer alkalmazásával ugyanakkor, a méheink nem kapnak védekező álarcot? Ok még nem mérgeződtek meg eléggé, a virágtáblákon? No lám, arra most a bőségesen rátesz, a méhész, de még saját magának is! Ja kérem megteheti, ő nem atka neki van esze, és tud védekezni a megmérgezés ellen? Magam is majdnem így, hosszú idők óta. Ma még csak Thymol, és Amitráz csíkokkal felváltva védekezek. Évenként kétszer, hetekig tartó zaklatás a méheknek. De hol, melyik szaklapban olvashatok, csali illat ragacsról, atka csapdáról, hirdetmények?

Nos hát akkor mire várunk? Tegyük fel naiv módon, hogy az « atka- csali illat » hatásának fölismerése, alkalmazása, meggyőzne több méhészt is. Majd az érdekeltek alapítanának akár egy “atkacsapda” egyesületet. Kisérleteznének is, ki, ki a maga oldalán, majd kicserélhetnék nézeteiket, tapasztalataikat. . . Egy ilyen eljárásból komoly előnyök ígérkezhetnek, avagy esztelen eljárás lenne? A tagok egymás közt módosító, javító ajánlatokkal, ötletekkel közreműködnének. Nem titkolom, ősidők óta álmodok olyan “klub” alakulásáról ahol fölvetődhetnek újitó tökéletesítő ötletek, elgondolások, a méhészet gyakorlatában. A tagok pedig nem személyeskedő bírálatokra töltenék az időt, az energiát, hanem tökéletesiítő, javító elgondolások megvalósítására. Szabad e álmodni?

A leirt eljárások alkalmazásának hatásosságáról jelen pillanatban még nem rendelkezek végleges bizonyítékokkal, csak érvekkel. Ez utóbbiak, mint az előzőek, figyelemre se érdemlegesek! A kérdés pedig talán nem is alaptalan. Na majd Franciában, Angliában, Németországban. . . nem így?

Szabadon lekezelhető, továbbítható joseph.bencsik@free.fr

2017 augusztus