Visszautasított megfigyelések, tanulságtételek?
2018 nyár folyamán némi visszaemlékezés forgott a fejemben, mindez a 47 éves méhészeti gyakorlatom folytán. Sok, apró méhészeti megfigyelés, gyakorlati emlék merült föl hirtelen. Egyeseket papírra is vetettem, el is küldtem a helyi méhészegyesületnek, ahol a honlapjukon már évtizedek óta számos írásom is, megszokott jelenni. Lásd www.rhone-apiculture.fr section : « Tribune Libre ». Ezúttal is, így küldtem meg egy legutóbbi írásom, amelyet nagy meglepetésemre vissza utasítottak. Először, fordult elő ilyen eset. Megis indokolták : A mézfogyasztó közönség előtt, nem ajánlatos ilyen undorító híreket terjeszteni még akkor se, ha azok igazak ! Lehet hogy így jó, de szerintem, a nehézségek egyre jelentősebbek, lesznek, ahogy a méhcsalàdok életereje, nap mint nap, több mint csökkenőben. Szükség lesz megkeresni, megfigyelni az okokat !
Lássuk előbb az elutasított francia szöveget : A két kis oldalra terjedő szöveg; majd az alábbiakban, látható részben és lényegében magyarul is mellékelve. No persze a visszautasított Magyarországon nem ilyen a helyzet!
Quelques témoignages, et réflexions apicoles.
Témoignages anciens (1969)
A Jarnioux, (F69240) petit village du beaujolais, en 1969 une grande exploitation viticole, comme bien d’autres, a pratiqué sa production de vin, à l’ancienne. Les animaux domestiques : chevaux, vaches, ânes, et volais, tous présents, sur la grande cour de la propriété, où s’ouvrait aussi l’étable donnant, à l’extérieur. C’est par là, que le fumier de l’étable était sorti, directement dans un bassin, à l’air libre. Sous la porte de l’étable, sortaient les urines des animaux, par une petite rigole. Dès le début du mois de février, aussitôt que la température était au-dessus de + 6°C, intenses « va et vient » d’abeilles se produit sur la coulée! En bordure du ruissellement, les abeilles pompaient le jus, et elles repartaient aussitôt. Mais, que font-elles de ce jus dégoutant, alors qu’elles sont censées ramasser plutôt du nectar ? Mieux vaut, que les clients acheteurs de miel sur le marché ne connaissent pas de tels réalités ! Alors, qu’en réalité et bien évidemment l’urine des animaux ne se retrouve pas dans le miel ! D’ailleurs, aucun examens labos n’a jamais démontrer la présence d’urines dans le miel ! Par contre, les abeilles se comportent ainsi, depuis toujours. Cherchent-t-elles ainsi des sels, et des minéraux spécifiques contenues dans ces urines. Sont-ils nécessaires pour l’équilibre de leur vie biologique ?
D’autres témoignages, plus tard :
Les années passent et l’exploitation, se modernise alors. Les chevaux, les vaches, les ânes, ont été débarrassés, définitivement de l’exploitation. A leur place, des machines modernes, comme des tracteurs, et de nombreux accessoires appropriés étaient employés. Naturellement il n’y a plus de fumier ni d’écoulements d’urines d’animaux dans le réservoir extérieur. Bien évidemment, il n’y a plus d’abeilles qui voltigent autour. Mais alors, où sont- elles allées pour trouver des éléments composants, cachés dans les urines des animaux. ? Dans tout le village, il n y a plus ni chevaux, ni ânes, ni vaches ! Naturellement, il n’y a plus d’écoulement d’urines sous la porte de l’étable, Mais, parfois il y a des ruissellements de produits de lavage et d’entretien de machines agricoles, quelque fois même des écoulements de pesticides résiduels, en usage !
Alors, comment, et où trouver pour les abeilles des sels minéraux, comme ceux récupérés dans les ruissellements urinaires à la sortie de l’étable, autrefois ? Naturellement, ce n’est pas le problème de l’exploitant viticole moderne, car les ruissellements d’urines à la sortie de l’étable, ne lui rapportent aucun revenu. Alors que, dans une exploitation viticole moderne, il y a aussi l’entretien, et le nettoyage des machines et appareils de toutes sortes, comme pour les diffusions de pesticides, d’engrais, et autres produits chimiques, pour les végétaux. Ainsi, au moment du lavage et de l’entretien des machines, il est possible, que sous la porte de sortie de l’étable, devenue garages, sorte le jus de lavages avec toutes sortes de produits de nettoyage, y compris les traitements, contre les insectes? Mais où est passée la nuée d’abeilles, qui sirotaient autrefois, les écoulements urinaires des animaux ?
D’autres témoignages, en bref.
Au printemps, tôt, devant ma maison, je retourne le sol pour la nouvelle semence. Température agréable, bon ensoleillement. J’aperçois alors, fréquemment des abeilles fouineuses sur la surface déjà travaillée. Lisiblement, elles cherchent quelque chose, sur la partie fraichement travaillée. Elles descendent aussi dans les fissures, puis ressortent, et continuent plus loin ? Elles n’ont peut-être pas retrouvé des coulées d’urines à la sortie de l’étable ? Il y a que des machines agricoles dans étable !
Un autre jour, au printemps, matin ensoleillé, température agréable, en observation, devant mes ruches, un joli « tapis vert », en mousse épaisse, s’étale largement, mais sans aucune fleur. Cependant, là-dessus, il y a un « va et vient » remarquables d’abeilles. Alors, j’arrache une poignée, de mousse, au point de l’atterrissage, de l’une d’elle, et je retrouve la « coupable » à mi épaisseur sur les tiges humides, en sueur. Elle avait surement senti, l’odeur, du produit recherché sur la mousse en sueur. D’autres « sueurs » végétales, bien différentes, et bien utiles pour les abeilles, peuvent se former sur d’autres végétaux, maïs, légumes, etc. et cela, dans d’autres conditions. Leurs récoltes par les abeilles est sans doute d’une valeur d’utilité occasionnelle, rare et irremplaçable. Mais, la récolte de ces produits, aujourd’hui, devient de plus en plus, dangereuse, car souvent, ils sont d’origine d’une semence enrobée, d’insecticide, comme des nombreux végétaux produits, industriellement. Mais, nos abeilles sont incapables de distinguer les végétaux, empoisonnés, ou non. Or, dans l’agriculture moderne, l’usage des insecticides sous d’autres formes, comme par enrobage de la semence, devient incontournable. Dans ces conditions, l’apiculture en tant que métier est condamnée à disparaitre, tôt ou tard. A moins de trouver des moyens de rendre les abeilles plus résistantes! Leur proposer par exemple des « sueurs » végétales adéquates, spécifiques, et exemptes d’insecticides. Serait- Une preuve d’attirance.
Mais, les colonies en mission de récolter, comme en transhumance, ne sont pas déposées obligatoirement, aux endroits riches et variés en ressource de ses éléments indispensables pour l’équilibre de leur santé. Il n’est pas étonnant alors si la plus part des cas, elles vont loin pour trouver des sources exploitables, faute de mieux, alors, comme autre fois à l’écoulement du fumier de l’étable ? Alors que le jour, quand j’ai observé mes abeilles en tarin ramasser les gouttes de sueurs sur la mousse, juste devant mes ruches, était vraiment un cas exceptionnel. Quelle chance ? Les abeilles chercheuses de « sueurs » ont trouvé donc une source, économique à exploiter la plus proche, juste aux pieds de leur ruche. Son exploitation, donc la plus économique possible. Forte, heureusement, dans ce cas, la mousse fréquenté n’avait pas subi de traitements insecticides, car une telle végétale ne produit pas de marchandise à consommer, ni pour la vendre.
Mais les apiculteurs aujourd’hui ne sont pas en mesure de garantir, des conditions de vies respectables, notamment sans pesticides. Rare sont les occasions, comme la mousse qui suintent une gouttassions végétale, non empoisonnée. Ou alors comment fournir à nos colonies, des sels minéraux, tels produits comme la gouttassions que recherchent les abeilles si tout l’environnement est empoisonné ?
Comment retarder d’une telle échéance ?
la disparition des abeilles, dans les zones de l’agriculture intensive ? A l’Université de Debrecen (Hongrie) vers la fin, des années 90, le Dr. Sümegi, professeur de biologie alors, a entrepris de nombreuses expériences durant des années, pour reconnaitre les besoins des éléments vitaux, comme certain sels minéraux recherchés par les abeilles. Par des extractions faites à partir des plantes médicinales, et aromatiques millénaires réputées, issues de production biologique. II a réussi alors de retrouver de nombreux éléments de bases, recherchés par les abeilles. Avec des raffinements successifs, il a obtenu de plus en plus de succès, dans les applications pratiques. Pour avoir une preuve de la qualité irréfutable de son produit : Il suffit d’exposer un petit échantillon frais, sur une assiette, et le poser au rebord extérieur d’une fenêtre. Faut-t-il encore avoir des conditions de météo et de la croissance végétale données, exceptionnelles et Les abeilles seront alors attirées. Ainsi fonctionnent aussi l’attirance de certaines sueurs végétales pour les abeilles. Il est facile d’imaginer, l’immensité des avantages de l’application de tels produit pour la colonie : Pas besoin de sortir, d’abord, pour chercher dans l’environnement, des produits vitaux et de les rapporter, ni comme chercher à la sortie de l’étable, dans le ruissellement urinaire, ni les suintements végétaux empoisonnés, dans des espaces d’agriculture intensive dans l’alentours. Leurs besoins en matière d’éléments vitaux non infectés de pesticides, peuvent être assurés, en permanence, et cela directement dans la ruche, par l’apiculteur ! Ce procédé est plus, qu’une protection permanente de santé de l’abeille, c’est aussi, un renforcement de vitalité! Parmi les conséquences aussi intéressantes, le poids de la hausse de miel sera remarquablement augmenté !
Joseph.bencsik@free.fr Lyon, aout 2018

Rövid fordítás, + Néhány tanúskodás, méhészeti észrevétel.
Egy régi tanúskodás (1969)
Jarnioux, (F69240), “Beaujolais “ kis falucskában, (közel 1000 lakos) mint sok hasonló helyen mint egy nagyobb bortermelő gazdaságban, régi szokások szerint folyt a termelés. Számos, házi állatok, lovak, tehenek, szamarak, és szárnyasok, a nagy udvarban. Ide nyílott a nagy istálló, egy nyílással közvetlenül kifelé a trágyadombra is. Azon keresztül dobálták ki a trágyát, közvetlenül egy külső medencébe. A nyílás alján csurdogált ki a trágyalé. Már februárban, amikor a külső hőmérséklet + 6°C fölé emelkedett, a méhek jártak oda a csurdogálás peremén szívogatták a trágyalét, jöttek mentek szorgalmasan. De hogyan fogyasztották ilyen gusztustalan lét amikor is nekik az édes nektár gyűjtése a feladatuk! Valójában, jobb ha a fogyasztó, vásárló nem tud ilyen valóságról! Különben is a kutató laboratóriumok, soha nem mutattak ki állat vizeletet jelenlétét a mézben. Ellenben, a méhek viselkedése azóta se változott. Keresnek azok valamiféle savakat, sókat, szükséges, különleges ásványi anyagokat, így ez, ősidők óta? No de milyen, életszükséget anyagokat találnak az állati vizeletekben is? Vajon elkerülhetetlenül szükséges anyagok lennének azok, a méhek élettani egyensúlyhoz, valóságos létszükséglet lennének azok?
Egy másik tanúskodás később.
Évek múlnak, és szőlőgazdálkodás korszerűsítésére került sor. A lovak, a tehenek, a szamarak véglegesen eltűnnek a gazdaságból. Helyettesítésükre, korszerű gépek kerültek alkalmazásra. Természetesen továbbra, nincs állati vizelet, trágyalé, csurdogálás a trágyagyűjtőbe. Következés képpen oda már nem járnak a méhek. No de akkor most, ezek után, már hova járnak trágyalét gyűjtögetni? Ma már sehol a faluban, se tehén se ló se szamár, nincs is trágyalé csurdogálás se, az istálló ajtaja alatt. Ha nagy ritkán mégis lenne valami folydogálás, az már csak valami mosogató lé lehet, amellyel tisztogatták, az állatok helyébe alkalmazott gépeket, Időnkét találhatók abban bőségesen nemcsak tisztogató vegyszerek de az alkalmazott rovarirtó szerekből is!
Nos hát akkor, most, hol találhatnak a méhek az állati vizeletekben rejlő ásványi anyagokat. Természetesen az ilyen nehézség közel se szőlősgazda gondja, elvégre is a istállóból csurdogáló vizeletből neki semmi haszna. Ugyanakkor, egy korszerű mezőgazdasági tevékenységben számosak a karbantartási, a tisztogatási munkák, elvégre is ki kell mosni, takarítani, akár rovarirtó és egyéb kémiai termékeket fecskendezo gépeket is. Ilyen alkalommal nincs kizárva, hogy veszélyes vegyszerek is kerülhetnek környezetbe. Nos akkor, ma hol vannak a méhek, akik szívogatták az istállóból csurdogáló vizeleteket?
Ismét más, röviden
Kora tavasszal a kertemben kézi szerszámmal ások, vagyis készítem termő talajt a veteményezésre. A hőmérséklet kellemes, jó napsütés is. Észreveszek akkor kutató méheket a de csak a frissen megdolgozott terület színe fölött. Láthatóan valamit keresnek, helyenként belemásznak a repedésekbe, nem egyszer majd hamarosan másokba is. Szemmel láthatóan keresnek valamit. Titokzatos eljárás. Talán ezek az egyedek akik nem találták meg az istállóból kifolyó vizeleteket? Nem valószínű, hiszen ott már régóta nincsenek állatok !
Egy másik napon, ugyancsak a tavasz kezdetén, kellemes délelőtti napsugaras időben a kaptársorom mögött figyelek a közeli, Lozánne nevű falu határában. A kaptárok előtt terül el, szép zöld magasabb, moha növény fajta, több mint, nagyobb “szőnyeg”, de sehol egy virág. Ugyanakkor látok rétre, méheket leszállni, jönni menni. Akkor megfigyelek egyet, hová szállt le, majd kitépem a növénycsokrot, és megtalálom a “bűnöst” a csokor félmagasságában. Vajon mit kereshet az a méhecske itt? A csokor szálain valami szagos “izzadság” érződik. Megnyaltam magam is a növény szárait de nem találtam semmiféle édességszerűséget. De úgy látszik a méhek tudják mi jó nekik, a nektáron túl, és hordják szorgalmasan haza. Meg lehet, részükre ez a gyűjtési lehetőség, ritka alkalom. Főleg ha nem csak tavasszal, a zöldülés beindulásával, különleges hőmérséklet, napsugár, pára, nedvességfeltétek következtében a moha is “izzadni” kezd, és az a növényi izzadság, ha nem is élelem, de egy olyan biológia érték, amire szükséglet mutatkozik, a méhcsaládban. No persze más növények növekedése folytán más feltételek között ugyancsak alkalom mutatkozik, különleges növényi, “izzadság” kincsekhez jutni a méheknek. Újabban azonban, számos esetben, sajnos az ilyen izzadság mérgező hatása is kimutatható. Nemrég, az olasz méhésszövetség fölháborodása terjedt el EU szerte, miután kimutatásra került a zöld kukorica, csávázott magból kelt növényeken talált izzadság cseppekben rejlő rovarirtó szerek. Hát igen a méhek ezt nem tudják, arra is járnak, azt is fogyasztják! De mi történhet akkor amikor a méhész se tudja, hogy a vándorlási területre telepedve a méheivel, azok majd elkerülik, a szomszéd, mérgező kukoricatáblán keletkezett mérgező izzadság cseppeket ? Ja persze, az már nem a csávázást alkalmazó mezőgazdász gondja!
Hogyan segíteni azokon a méhészeken akik szeretnék elkerülni a növényi “gouttation” = izzadságot gyűjtögető méhek megmérgezését?
Úgy értesültem, hogy a Debreceni Egyetemen, Dr. Sümegi, biológia prof, számos méhészeti kísérletet hajtott végre, már a 90 -es években ebben a témában. Hogyan biztosítani, szolgálni a méhcsaládnak olyan alapvető életfeltételi szükségleteket, alapvető ásványi elemeket, amelyek biztosítanák, kiegyensúlyozott élettani körülményeket? Akkor, kezdetben kivonatokat keresett, olyan hírneves gyógyászati bio-növényekből, ezeréves világhírű botanikában híres erősítők, kivonásával. így talált több, hanem, számos olyan elemeket, amelyeket a méheik is keresnek. Vitathatatlan bizonyíték is adódott: elegendő az ajánlott anyagból, kivonatokból, kiállítani kaptárközelben egy kis tányéron, egy kis mennyiséget, és arra máris előszeretettel járnak a méhek! No persze kell, hogy ilyenkor méhjárkálási viszonyok uralkodjanak. Ilyen esetben szívesen járják, fogyasztják a kínált több mint hasznos anyagot, aminek semmi köze a mézhez, de még az etetésre alkalmazott sziruphoz se. Tesznek így szívesen miután annak, fogyasztása, minden bizonnyal nem csak alkalmas, hanem szükséges is a méhek egészségi jólétéhez.
Márpedig ha így , akkor óriási előnyök származnak az eljárásból, amennyiben Sümegi Úr táp ajánlata valóban megfelel a méheknek. Nekik már nem kell kiszállni, ilyen anyagok után kutatni, a környezetben, az istállókból csordogáló vizeletekre járni, se kivárni a kedvező körülményeket növényi “izzadság”, a modern mezőgazdasági ültetvényekre, veteményekre járni, a mérgezőket haza hordani, földolgozni, a családot ellátni ilyen szükségletekkel! Mennyi idő és mennyi energiatakarékosság származhat a Sümegi Úr eljárásából? Képzeljük el a család kivételes jóhelyzetét amikor is nincs szükség a méheknek ki se szállni!, trágyalevet, “guttacio” izzadságcseppeket a környéken keresni, gyűjteni, hazaszállítani az ilyen anyagokat amelyek már eleve rovarirtókkal szennyezettek ! Több mint fáradságos, egyben egészségromboló káros, esztelen eljárás az ilyen? A Sümegi Úr eljárásával a méhcsalád tiszta, szermentes ásványi elem szükséglete, folyamatosan és állandóan biztosítva, ráadásul idő, fáradtság, és energia ráfordítás nélkül! Nem véletlen ha az ilyen körülmények között működő méhcsalád jó egészségnek örvend és következés képpen, jelentősen magasabb a termék hozama!
Joseph.bencsik@free.fr 2018 november
Leközölhető, továbbítható