Egy előre várható, valódi világtörténelmi jelentőségű katasztrófa esetről van szó. Mintha, sokan, és nem csak nálunk, máshol is, veszélyes « szakadékok » szélén járnánk, öntudatlanul, mert ott élünk. Így az különösen azoknak akik a természet ölén élnek. De talán nem is tudjuk, milyen veszélyben élünk, hogyan zuhanunk a szakadékba, a pusztulásba! Egy ilyen valódi, várható (bal)eset máris folyamatban, de föl se figyelünk a veszélyre. Maga a veszély, vagyis a « szakadékba » zuhanás, a kipusztulás veszélye, akár figyelmet se érdemelne, pedig, ugyanakkor tanulságosnak ígérkezne fölfigyelni arra. Így tűnik az, de nem csak azoknak akik a természet ölén vagyis a « szakadék » szélén, faluhelyen élnek, de azoknak is, akik, városokban laknak !
Most éppen, történik egy jellegzetes eset, megfigyelhető módon, francia földön, egy több mint ezer éves kis faluban Jarnioux-ban (F69640). Hires Baujolais szőlő vidéken, ahol a régi világban szinte csakis bortermelésből élt az akkori falubeli néhány száz főből álló népesség. A híres bortermelés ugyan szinte teles mértékben ma is folyik ugyanazon területen! De ősidők óta szőlészettel foglalkozó lakosságnak már csak alig néhány százaléka, (10% ?) foglalkozik, ugyanazon szőlő terület megművelésével. No persze, már nincsenek működésben régi istállók, lovakkal, tehenekkel. A termelés ma korszerűen folyik. Többek között a szőlő sorközök megművelését, legutóbb már nem ló húzta, munkás vezette, ekekapával végzik el, mint régen, hanem ezt a munkát, már egy korábbi időben traktorra bízták ! Majd, ma pedig, néhány év óta ez utóbbira se lett szükség. A szőlész gazda most már nem ekekapával gaztalanít, hanem gyomirtó permetezést alkalmaz. Óriási munkaerő takarékosság ! Nem hibába alaposan lecsökkent a munkaerő szükséglet ; Ugyanakkor, jelentősen megnövekedett a szőlő hozam jövedelme. Kell-e ilyen hasznos helyzetnél jobbat kívánni ?
Mindenki elégedett ! De a hátrányokkal, veszélyekkel gyakorlatilag szinte senki nem törődik ! Így ez ma is. Rövidesen, óriási nemzetközi vegyszer trösztök igen hatásos gaznövényt pusztító különböző vegyszereket ajánlottak. Így az ma is, tessék, lehet a szőlő földet könnyen megszabadítani a gaznövényektől, egyszerű szeres kezeléssel, permetezéssel ! Ily módon, csábító hirdetésekkel a vegyszerigény megnövekedett, a haszon is, a permetszerek gyártóinak, úgy mint a szőlészgazdának ! Az esetleges káros következmények akkor senkit nem érdekelt! Vagyis a környezethatás, legyen az romboló, egészségre veszélyes az már se a vegyszergyártók, se az alkalmazók gondja ! Miközben a bortermelők örültek a gaztalanító fáradságos munka kiküszöbölésének és az abból származó többlet jövedelemnek. Náluk úgy mint a szergyártóknál, a káros következmények lényegtelenek !
A Jarnioux nevű falu, ahol még ma is szívesen méhészkednék, egy dombos vidék szélén fekszik. A bortermelése már közvetlen a faluban is, az ezer éves fo-uri kastély körül is, azóta is szokásban. De kiterjed az a távolabbi határba is a magasabb dombok között is. Onnan egy kicsit magasabbról, ered egy kisebb patakocska, amelyben télen, nyáron, folydogálnak a közeli forrásvizek, no persze esővizek is, majd, folyik az patakban, keresztül a falu közepén is.
Akkor 1969 évben, a falu szinte közepén megvásároltuk egy elhunyt öreg, szőlész, gyermek nélküli házaspár ugyancsak öreg, részben 800 éves családi házát. Az emeleten a lakás már folyóvízzel, vízcsappal, világítási villanyhálózattal plafonra szabadon függesztett öreg villanydróthálózattal, kandalló fűtéssel. A földszinten kis istálló, egy tehénnek, egy lónak, egy szamárnak, kicsiny gazdasági részek, présház, borpince, szénapadlás, munkásszoba. . . konyhakert (1800 m2) az aljában a csendes patakocska télen nyáron tiszta folyó forrásvízzel, benne halacskák, a parton vadkacsák és szokásos vízben élő állatok. Kezdő építészmérnöki fizetésemmel 2-3 gyerekkel, álmodni se mertem szebbet jobbat ! Majd 1970 -ben, amikor barátunk R. Pista bácsi nyugdíjba vonult, rám bízta a maradék négy kaptárját, méhész szerszámait. Lett is azokból néhány év alatt 30-40 méhcsalád, bele is szerettem a méhészetbe ! Minden remekül működött a kertben, úgy mint a méhesemben. Nem véletlenül hiszen magam is faluhelyen születtem, nevelkedtem (Mezőkövesd).
Míg , 2016-17 közötti ősz folyamán egyik napról a másikra kipusztultak a kaptárjaim, 90% ban (Lásd a beszámolóim !) No persze nem ok nélkül. A környezetben nem csak egyedül így, de sokan mások a méhészek között. Szakvélemények szerint a katasztrófa okai a mezőgazdasági mérgezésekkel magyarázható. Minden esetre nem véletlenül történhetett ! Valóban a szőlész gazdák rendszeresen permeteznek az évad folyamán. Így az, de méhmérgezéséről soha nem hallottam a faluban. Nem véletlen hiszen a méhek nem járnak a szőlővirágokra, ott nincs mit gyűjteni. Nos akkor hogyan történhetett mégis olyan súlyos méhmérgezés ami kipusztította 90 % ban a kaptárokat, de nemcsak nálam ? A hivatalos méhegészségügyi felügyelők se voltak képesek elfogadható, pontos magyarázattal szolgálni.
Mint Lyon-i lakos, a gyermekeim (5) mind Lyon-ban jártak iskolába. De jó idő esetén kijöttek velem a tanyára hétvégén és az iskolaszünetekben. Az utunk persze a szőlőterületek között fejeződött be. Jutott bőven alkalom is, látni hogy mit dolgoznak a szőlészek. Korábban lovas vonattal, később traktorral húzták az ekekapát gaztalanítás végett. De az utóbbi időkben már csak a szőlőmunkás volt látható a szőlő sorok között. Hátán a permetezővel amint ezúttal éppen nem a szőlőt hanem a földet permetezte, vagyis gaztalanított! Az egyéni permetezőjével be tudott hatolni a szőlőtőkék közé is. De nagyon rövid idő múltán már az ilyen kezelést traktorok végezték, egyszerre több soron.
De nemsokára, más, komoly bajok is adódtak. A dombos területeken nagyobb esőzések, viharok esetén, a meredekebb szőlő sorokban, a gazdagabb, gaznövények gyökérzete híján, már sikeresen és könnyen kimosta az eső, a termő talajt is ! No persze kimosta a többszörösen, akár a friss permetezést is ! Az így, vastagon ömledező víz előbb utóbb megtalálta a kivezető utat, lefolyt, és belekerült a falu közepén folydogáló patakocskába is. A 10-15 cm átlagos víz magasság ilyenkor, nagyobb vihar esetén akár 2 méteres lett. No persze tele vastagon mindenféle hordalékokkal, kimosott talajjal, azon számos permetmérgekkel, gyomirtókkal. Azok persze nagy mennyiségben szétterültek a patak mindkét oldalán ! Így az, a patak forrástól egészen a Rhone folyóig, majd, akár a Földközi-tengerig ? Jusson a tengeri halaknak is a kimosott permetléből ! Ez idő alatt, jelentősen megkönnyebbült a szőlészeti munka, na és persze, így élnek boldogan, a bor gazdák ! Miközben kibontakozott a szerek gyártása is így. De lehet-e vádaskodni a szergyártók ellen, amikor, végül is, ők, nem de, csakis éppen meggazdagodni akartak, ami viszont sikerült is ? Világméretű vállalkozások, vegyszergyártó trösztök születtek ! Senkinek nem volt gond a környezet mérgezése, bioegyensúly fölborulása ! Majd, így végül is, házasságot kötött a szőlészet, a mérgeket gyártó trösztökkel ! Nemhiába, került fölborulás veszélyébe, a környezeti élet- bioegyensúlya is ! Akkor a veszély láttán, kineveztek itt, egy híres természetvédőt, Mr Nicola Hulot-t, Környezetvédelmi Miniszternek. De alig két év után lemondott a híres Miniszter úr, miután a lobby nyomások folytán, nem sikerült neki hatásos környezetvédő szakintézkedéseket foganatosítania, és a sikertelenségét, őszintén bevallva, lemondott !
Eredmények röviden : Először kipusztultak a méheim 90 % ban 2016-17 évben ! Most meg, a továbbiakban, már nincs konyhakertem se, a patak partján ! Ma, 2019 tavaszán, már több mint káros a patakvízzel locsolni a kertekben ! No persze nem vagyok egyedül ilyen helyzetben a faluban. No persze ez még szinte semmi az országos viszonylatokhoz képest ! Ha, ma még sikerül ilyen katasztrófákat túlélni, senki se tud biztosítani arról, meddig fog az így menni ? Avagy itt a vég, már zuhanunk a szakadékba ? Míg a magamfajta elégedetlenkedő « kutya,. . . ugat, és a karaván halad » ez idő alatt, a parton élő öntudatlanok rohannak a végzetes szakadékba ! Vajon, így ez Magyarországon is?
Joseph.bencsik@free.fr Lyon, 2019 szep. Leközölhető, Magyarosító ékezetek Ildikó Nedeczky