Újabb kapcsolatok a méhekkel 3
No persze, az atkáknak szüksége van a kaptárban a szaporodási alkalmak fölismerésére is. Azok nélkül, akár kipusztulhat a faj! Márpedig, ezen helyek, fölfedezésében, természetesen, még létezhetnek rezgési jelek is, de itt már az illatok szerepe a mérvadó. Ezt a megállapítást minden méhész észre is veheti, valahányszor kiemel egy fiasítás keretet. Abból következetesen kiáramlik egy, úgynevezett “fiasítás” illat. Történik az így, különlegesebben, a sejtek befedelezés előtti időben, az érett, sejtekben. A fölnőtt lárva, jelzi különleges illat jelekkel, a gondozóknak, hogy tovább már ugyan nincs szüksége élelemre, de azt is jelzi, hogy nem így a további gondozásra, vagyis erőteljesen jelzi, hogy most már be kell fedelezni a sejtjét. Lehet, hogy ilyen értesülések közvetítése történhet különleges rezgésekkel is, de úgy bizonyul, hogy még biztonságosabb azokat megerősíteni, egyénileg, különleges illatokkal. Különben hogyan és honnan tudná táplálkozási szolgálat, ki az, melyik az a gyerek, amelyik már fölnőtt, nincs szüksége táplálékra, várja a sejtje befedelezését? Az ilyen életkorba ért lárva ugyan “kiabálhat” különleges rezgésgörcsökkel, ugyanakkor kibocsájtott különleges illatokkal is. Ez utóbbiak minden bizonnyal annyira visszataszítóak, undorítóak a táplálással megbízott egyedekre, hogy azok természetesen meg se állnak az ilyen illatokat árasztó sejtek előtt hanem, rögvest továbbállnak. De nem így azoknak akiknek feladata pontosan az érett lárva sejtjének befedelezése. Részükre, az érett lárva sejtéből kiáramló különleges illatok egyben pontos jelzések a befedelezési munkálatok elkezdésére is. Ja kérem a méhcsaládban a munkabeosztás, a feladatok pontosan szabályozva szerepelnek. Így már ezen a szinten ezen a téren is pontosan működik a munkabeosztás, a feladat pontos teljesítése időben és térben is ki, mit tesz, hogyan jár el. Érdemes megjegyezni, szem előtt tartani minden időben és mindenhol a kaptárban!
Amikor a méhész, több mint számos fajta vegyszereket alkalmaz a betegségek kezelésére, vagy akár, atkagyérítésre akkor, azokkal akaratlanul, de egyben elkerülhetetlenül, fölborítja az illatrendet a kaptárban. Óriási gondok, szervezeti nehézségek a kaptárban. No persze a méreggyártóknak ez nem probléma? Az ilyen eljárásnak súlyos következményei lehetnek. Azok ugyan, hasznosak lehetnek az atka megzavarására, de ugyancsak egyben, zavarok a méhcsalád természetes életrendjének fenntartására. Elkerülhetetlenül, nem kívánatos, hatás a méhcsalád részére!! ! De mégis az ilyen eljárások a divatban! A gyakorlatban még nem létezik olyan szeres atkagyérítő eljárás amelyik ne lenne valamilyen formában köze a rendbontáshoz a kaptárban? Érdemes lenne ezt szemelőt tartani?
Azután eljön az idő a felnőtt lárva sejtjének lefedelezésének jelzésére is. Akkor már tömegesen áramlik a különleges lárvaillat, pontosan és kizárólag az érett lárvák sejtjéből. Ide már nem járnak az etetéssel megbízott egyedek! De járnak a sejtek peremén olyan atkák, akik az ilyen, etetéstől mentesült sejtek szélén vadásszák az alkalmat oda behatolni, oda petézésre, szaporodásra készülni. Nem véletlen, ha ilyen események folytán beindul az petézésre váró atkák tevékenysége is. Részükre, ezen illatok különlegessége az, hogy eltávolítja azon gondozók látogatását akiknek a lárva táplálása a feladata. A gondozó méhek hátán “lovagló” petézni kész atkák, úgymint azok akik az ilyen fedelezésre váró sejtek közelében, türelmetlenül a petézési alkalomra vadásznak, ők minden bizonnyal ismerik az ilyen értesüléseket. Különben is, korábban nem közeledhetnek, a fiatalabb lárvák sejtjeibe, miután ott a gondozó méhek ténykednek, zavaróan szorgoskodnak, etetnek, gondoznak. Mi több, táplálással megbízott egyedek, undorító, ragacsos élelmet szolgálnak sejtekbe, amely tápláléknak persze megvan a maga különleges illata. No persze nem így a fedelezésre váró, érett lárvák esetében. Őket már nem kell táplálni, felnőttek! Nagyszerű alkalom a petézni kívánó atkának, ilyenkor belopakodni az ilyen sejtekbe, mielőtt annak lefedelezése megtörténne.
No persze jobb, ha egy sejtbe, csakis egy atka petézik. Márpedig amennyiben a megfigyelések szerint ez így, akkor feltehető hogy a sejtperemeken közlekedő, petézni kívánó atka minden bizonnyal tudomást szerez arról, amennyiben a sejtben már elhelyezkedett egy petézni kész nőstény. De, az értesülések kicserélése közöttük, bizonyára nem történik hordozható telefon segítségével, de minden bizonnyal, megvan annak is a maga módja!
Márpedig a közelmúltban végzett megfigyelések szerint, az atka petézésére szolgáló alkalmat, maga a felnőtt lárva jelezi a kiárasztott különleges “érettségi” illatával, úgy mint a testének esetleges alkalomszerű rázkódásaival, rezgésekkel, amikor eljött annak ideje.
Na már most, amennyiben csapdázni lenne érdemleges, akkor, pontosan ez idő alatt, vagyis a sejtbe lopakodási idő alkalmával mutatkozna hatásosnak. A kérdés most már csak az, hogyan fölismeri az atka, az érett lárva különleges időszerű illatát? Marad a legfontosabb, kérdés a méhésznek, aki pontosan szeretné kihasználni ezen különleges illatokat, jelzéseket ! Lehet e azokat gyártani, na és igen, akkor hogyan azzal, az atkákat tőrbe csalni, csapdázni?
Márpedig az atka irtáshoz alkalmazott eljárások, között, napjainkban szinte csakis vegyszeres kezelések a divatban! Ugyanakkor, az ilyen “orvosságos”, vegyszeres kezelés, nehéz, komoly, és életveszélyes hátrányokkal jár! Így az akárcsak a méhek betegségeinek kezelésére is. Ma, még csak, szinte álmodni se lehet, szermentes védekező eljárásokról? Nincs kiút, nincs más megoldás? De legyünk reménykedők, keressünk szermentes atkairtási lehetőségeket, például csapdázással, csalillatok segítségével, avagy különleges, elviselhetetlen rezgésekkel !
Így már nem vegyszerek kerülnek alkalmazásra hanem illatok, méghozzá olyanok amelyeket maga, a felnőtt lárva termel, amelyek természetes módon, végül is, nem de elillannak. Nem marad azokból, semmi vegyi anyag a kaptárban. Így ez az elviselhetetlen rezgésekkel is.
No de azért lehet még akkor, legalább is képzelődni, álmodni, tervezni! ! Nos akkor mire várunk? Sajnos, a 86. életévemben, már igen gyengének érzem magam, ahhoz, hogy egyedül toljam az elképzelt szermentes atkairtásom szekerét. De abban reménykedek, hogy az elképzeléseim, Magyarországon is érdeklődést keltsenek! “Több szem többet lát?” Miközben itt Franciában, mint Angliában érdemleges együttműködés áll fönn közöttünk ! Tervek, kísérletek folynak ebben az ágazatban. De meglehet, Magyarországon is folynak ilyen irányú kutatások így, csak éppen nem tudunk egymásról, nincsenek kapcsolataink, legalábbis a próbálkozásaim eredménytelenek.
Valójában az “accélérométre”-es rezgésgyorsítók, segítségével ma, már könnyen, és pontosan,és folyamatosan fölmérhetők az események a kaptárban. Így az közel egy évtized óta, legalábbis az én méhesemben, Jarnioux –ban, (F-59640) is. Egy ilyen, korszerű eszközzel, ma már nagyszerűen követhetők az események lejátszódása a kaptárban, pontosan számítógépem képernyőjén.
Megint eszembe jut a Pista bácsi méhészmester aki 1942 ben a kaptár falát kopácsolta, csakis azért hogy azon elviselhetetlen rezgés-hang hatására, a méhcsalád fölköltözködjön, meneküljön, az emeletre. De nem tudni pontosan hogyan játszódott le a menekülés? De egy másodlagos hatás szinte biztos lett: egy fájdalmas, méhszúrás a szemöldökömbe!
Tanulság is lehet ilyen esetből. Vannak olyan hangrezgések, de más rezgések is amelyek elviselhetetlenek a méhcsalád részéről. A valóságban, végső esetben menekülni kényszerítik a méheket. De ha ez így a méheknél akkor miért ne lehetne azt is elképzelni, hogy ilyen hatások léteznek például a varois atka esetében is, más rovarok esetében is. Kizárni őket, különleges “kalapácsolással” amelyeknek semmi köze a kémiához de hatásosan eltávolítanák az atkákat?
Egy újabb atkagyérítési eljárás csapdázással, tanulmányozása is ugyancsak folyamatban! Első meglátásra is, érdekfeszítőnek, ígérkezik! Lehet, hogy nem így Magyarországon! Majd meglátjuk!
Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2019. október, magyarosító ékezetek : Ildikó Nedeczky