Bencsik József

Hogyan kell elképzelni olyan kaptárt amelyiknek sikerült a közönséges hétköznapi működése folytán folyamatosan, és önműködően megszabadulni az élősködő atkáitól ? Valójában egy olyan klasszikus szabványkaptárról van szó (Dadant) amely az eredeti méreteiben, formájában és eredeti szerkezetében kerül alkalmazására ! Azzal az óriás különbséggel, hogy az így elképzelt kaptár valójában csakis a kívülről alkalmazott , rákapcsolt, különleges, külső, atkamentesítő kellékek hozzá kapcsolásával működik!
így az máris, a bejáratra csatolt kis alagutak (16 cm hosszú, 4m széles, 1,2 cm magas) a kaptár bejárati belépőjében. Történik a ki-be, járás, mindkét irányban ! Hogyan történhet az, ha nem, egy a kicsiny úgynevezett « atka-fésű » alkalmazásával. Máris az ilyen megjegyzendő, hogy azok kis alagutak alkalmazása a kaptárban, ugyancsak többszörösen indokolt, hasznos szerepet játszanak a méhészek ! Először is, az alagúton keresztül haladva, az atka vesztére kerülhet alkalom a méhész megfelelő közreműködésével ! ! Ott ugyanis, olyan ellenállhatatlan vonzó illatok is uralkodnak, amelyeket az érett, a felnőtt méhlárva riaszt bőségesen. Pontosan azzal a különleges illattal vastagon jelzi, hogy már felnőtt, nincs szüksége élelemre ! Ily módon elkerülik ezt a lárva sejtet az etetés szolgáltatásával megbízott egyedek !Egy ilyen erős illatjel ugyanakkor már azt is jelezni tudja, hogy a amikor a méhlárva már valóban felnőtt korba ért, amikor, neki már, nincs több táplálékra szüksége ! Egyben, ezzel, azt is jelzi, hogy a sejtjét most már be kell fedelezni ! Az ilyen illatos eljárás egyben azt is bizonyítja hogy a lárva is szoros kapcsolatban él a táplálékkal a gondozókkal azokat irányítani is tudja, jelezni amikor a szolgálataimra szükség mutatkozik ! Ilyen különleges illat sávok erősen uralkodnak a kaptár bejáratára kapcsolt alagutakban is, illat sávok formájában és nem kevésbé, erős változatban ! Mi több az ott uralkodó illatnyomások alapját, térbeli helyzetét az illat sávok alapján az atka is képes felbecsülni, tudja, milyen távolságra, milyen irányban, hol, hogyan lehet azt, megtalálni ! Amikor egy másik alkalommal ismét arra jár a hordozóján, már sokkal közelebb sikerül érkeznie, akkor már le is ugrott a méhecske hordozójáról a kiindulási helyéről, no persze nem véletlenül ! Már megtalálta az érdemleges illatot árasztó sejtet, pontosan olyat amire vágyott ! Ahová petézni is lehet ! Mi több már azt is megtudta amennyiben egy hozzá hasonló kolléga már elfoglalta volna a jelzett sejtet ! Feltehető hogy így az, miután az atka állandó rezgés jeleket sugároz a hollétéről ! Akkor és önállóan, az illatokkal tájékozódva belopakodik az erős jelet adó sejtbe ! a gondosabb megfigyelések szerint, az atka képes megzavarni a gondozó méhek látókörét olyannyira hogy azok nem ismerik fel a látó körükben bujkáló atkát. Különben ha nem így lenne akkor a gondozással megbízott méhecskék kihordani, kívül a kaptáron !
Amennyiben egy érett méhlárva még nem lenne elfoglalva egy petézni kívánó másik atkával, akkor persze nem ok nélkül, és nem hiába : ott fog petézni ! Ezzel az eljárással beteljesült a programja ! Nem kell elfelejteni hogy az atkának nincs szeme, de rendkívül érzékeny az illatérzéke, olyannyira hogy annak segítségével pontosan tudja hol jár a kaptárban és hogyan hol fog célba érni !
A helyzetek bonyolultságai folytán, már képzelődni is lehet : talán az atka is képes érzékelni az összefüggéseket ? Avagy önműködően előre megszabott utakon folytatja útját ? Ki és mivel tudja bizonyítani ilyen és hasonló feltevések igazát ?
Egyes területeken olyan különleges illat áramlat uralkodhat, amelynek hatására elképzelhető hogy az atka leszáll a hordozóról, és most már egyedül követi az illat áramlatot. Az illat áramlat segítségével rá is talál hibátlanul az érett lárvára amelynek nyomát természetesen felfedezte. Így az amikor azok a különleges érett lárvaillatok nem csak magukhoz vonzzák, akár a petézni kívánkozó atkákat. Amikor is a petézés tervszerűen megvalósulhat !
Korábbi megfigyelések alapján azt már azt is tudjuk, hogy a szaporodni kívánó atka, érett, első sorban felnőtt fiasitásos lárvákat keres petézésre. De vajon miért tesz így ? Már csak azért is mert oda már nem járnak a zavaró etetők, gondozók ? Legalábbis ott már sokkal kevesebb a nyüzsgés -mozgás, könnyebb az atka élet , ott már lehet petézni, mert az ilyen elfoglaltság nyugalmasabb körülményeket igényel ?No persze oda, az érett sejtekre már nem járnak az etetők, a gondozó egyedek, vagyis ott, nyugalom uralkodik az érett lárvák ! Miközben a felnőtt méhlárva, már várja a sejtje mielőbbi befedelezését is ! Ezen rövid idő alatt kell hogy az atka petézése is megtörténjen a fedezésre váró sejtbe. Az eljárások időzítése persze szorosan rögzített, pontosan a felnőtt lárva sejtek illatának kiárasztásával.
Ezen eljárások ismerete alapján jár el a csalafinta méhész is ! Amikor is igyekszik kihasználni, ezt a szigorú természetes rendet pontosan a csalillatok segítségével !
így az máris amikor a méhész kaptár talpazatára helyez egy kisebb különleges szita ráccsal fedett ragacsos lapocskát. Egyben és ezen szitarács alá helyez egy erősen áramló « csalillat » utánzatot is! Az így kiáramló csalillat « sávok », máris az irányukba, a közelükbe ösztökélik, vonzzák a petézni kívánó atkákat ! így az már a platóra helyezett rostakeret alkalmával is! Ezúttal azonban óriási nehézségbe került az eljárás no persze csakis a petézni vágyó atkáknak! A platóra helyezett rostarácson való tartózkodás, mászkálás, szinte lehetetlen, az a rostaháló ugyanis annyira sikamlós anyagból készült, hogy azon megkapaszkodni az atkának már nem lehet ! Igy az miután az a méhész kérelmére, olyan sikamlós anyagból, plasztikból készült, amelybe szinte lehetetlen belekapaszkodni az atkának . Ellenben és ugyanakkor a rostalukak annyira tágultak hogy az atka könnyen, akár akaratlanul, is átessen, rajta. No lám mégis történhet az, nagyon is hamar, pontosan a rosta valóban tartós sikamlóssága folytán ! Így az atka , akaratlanul és tehetetlenül áthullik a rácson a szitarács padlójára, pontosan az odahelyezett ragacsba. Ezzel be is fejeződött a petéző atka élet műsora ! A padlózat bekenve ragaccsal, abba nyakig beragadva , onnan már nem kerülhet ki élve! A méhész is szívesen garantálja. Ily módon működhet zavartalanul a berendezés az egész évad alatt. No persze a megfelelő e elővigyázatokkal !
Ez idő alatt folyamatos atkairtás folyhat, éjjel nappal minden nap a berendezett kaptárban ! mindaddig míg a kaptárban folyik a fiasítás ! Na és persze mindaddig míg a petéző atka is működésben ! Természetes a szükséges felújítások, rendszeres felügyeletek követésével, mint a csalillatok felújítása, avagy a fedőrács kitakarítása, a lecserélése a csuszamlás minősége is felügyelhető ! Miközben a lehullott és beragadt atkák megszámolásával az atka ritkulás is követhető !
Becslések szerint egy év alatt szinte önműködően, közel teljes lehet a atka tisztítás ! Az sem véletlenül ! A az alagút folyosókon ugyan működik az atka lesöprés de közel se sikerül minden esetben egy egy atka lesöprése. Szerencsére, kedvező időjárás esetén, már egy nap alatt akár 100 szor is megvalósulhat a ki-be járás, egyszer csak egy alkalommal majd csak leesik az atka ! De de azok száma az évad haladtával egyre inkább csökken miután ez lesöprési művelet elvégződhet folyamatosan az évad haladtával persze így egyre lassabban ! Míg a berendezett kaptár maradhat a helyszínen szinte véglegesen ! Állandó rendszeres atkairtás folyhat az egész év folyamán annál is inkább miután az atkairtás módszer alkalmazása az évad alatt nem jár sok méhészeti, fárasztó, ténykedéssel ! Ugyanakkor az ajánlott atkamentesítő módszer jelentéktelen költségekkel jár.
Míg a megtisztulásból származó többlet jövedelem nagysága több mint jelentős lehet . A kaptár népessége egy év alatt természetesen ugyancsak megnövekedett ! Megszűntek a »vérszopó» okozta károk !Annak mértékében így természetesen a termés hozam is jelentősebb ! A méhbetegségek csökkentek a kaptár népessége megtisztul majd annak következtében megnövekszik, a képesség szintjén is, a hozam emelkedési átlaga is várható!
A jelenség érdekessége, az « alagutak » és a kaptár platójára helyezett « szitarács »elkészítési költsége kívül, csak az alkalmazott csalillat és az alkalmazott ragacs vásárlási költsége marad az alkalmazó terhére! De azok a költségek, csak egyszer, az indulásnál fordulnak elő ! A méhész az ilyen atkairtásra fordított erőfeszítése, munkája szinte jelentéktelen ! Az atkairtás önműködően megvalósulhat, szinte az méhész beavatkozása nélkül. Miért ne kihasználni az alkalmat ?És most miért ne megjegyezni, hogy amikor a már beindított atkairtó módszer alkalmazása működik, az atkairtás szinte önműködően megvalósul. A karbantartási költségek ugyancsak jelentéktelenné válnak !