Több mint figyelemre méltó írás, jelent meg a Méhészet 2013/09 számában. A 18-dik teljes oldalon “A CSÁVÁZÓSZER-BETILTÁS HÁTTERE” cím alatt, tökéletesen a neonikotinoid rovarirtó szerek gyártói betiltása ellen, tiltakozó, kifogásoló érvelések hangoztatása olvasható. A szerző, úgymond, a “VETŐMAG SZÖVETSÉG ÉS TERMÉKTANÁCS” ügyvezető igazgatója , nyilvánvalóan a szóban forgó csávázószerrel kezelt vetőmag forgalmazója. Mint minden kereskedelmi áru eladója egyben a kínált rovarirtó terméknek is tanácsolója! Ezúttal, egyenesen a méhészeti szaklapban fizetett meg , egy teljes oldalra terjedő tiltakozó írásának leközlését. Éppen ezért, a cikk olvasója könnyen vélheti, hogy az ilyen “terméktanácsadások “ folytán a szaklap ezúttal végleg lemondott a méhészek érdekvédelméről.
A szerkesztőség vastagbetűs bevezetője szerint , az írásból kiderül: “ A NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS A MÉHÉSZET, EGY HAJÓBAN EVEZ” . Ezen állítás, mint olyan, közel sem kifogásolható. A szerkesztőség se tesz hozzá semmiféle megjegyzést. A végzetes hiányosság azonban csak abból adódik, hogy ugyanabban a hajóban eveznek a rovarirtók is. Csak éppen ők az ellenkező irányba ! E valóságról azonban úgy látszik nem tud, avagy nem akar tudni a szerkesztőség? A magamfajta műkedvelő méhész olvasó szemében, legalábbis nem de úgy tűnhet, mintha a szerkesztőség is a rovarírtókkal egyirányba evezne? Márpedig a méreggyártók evező alkalmatossága (pénze) sokkal hatalmasabb mint a kicsiny magamfajta kis kézi lapátos méhészeké. Nos hát ebben az esetben és kővetkeztetés képpen nem nehéz kitalálni milyen irányba fog húzni a hajó, a növénytermesztés és a méhészet hajója, és főleg hová fog érkezni? Hát minden bizonnyal a vesztébe, egy halálos zuhatagba! Olyanba amelyben időközben fölgyülemlett a környék összes rovarirtó szerekkel szennyeződött vize! Kit zavar az? A rovarirtókat bizonyára nem, úgy látszik, a szaklap szerkesztőségét sem?
Míg a nyugati országok “kis hatalmi”műkedvelő méhészei, a méhekre halálos rovarirtó veszélyek láttán, szemben az óriási nemzetközi méreggyártó trösztökkel, a közvélemény, és a politikai hatóságok felé fordultak. Végül is, nekik sikerült fölrázni, megmozgatni azokat , és a méhek, a méhészet, védelmére irányítani figyelmet . Lásd a sajtó, a tömeghírközlési eszközök tiltakozását, majd az azt követő rovarirtó tilalmat. Történik ez így a rovarirtó gyártok fájdalmára pontosan a jelentős társadalmi nyomás miatt, (vastagbetűs sajnálkozás az írás közepén) Míg Magyarországon, még az egyetlen monopol méhészeti szaklap is a rovarirtókkal egy irányban evez? Nem is az első eset! A korábbi írásaimban már többször is jeleztem. Ja kérem, úgy látszik, ott egyedül a pillanatnyi pénzhozam számít. Míg “a kutya ugat a karaván halad”. Ki tudná megmondani milyen összeget fizetett a méreggyártó, a tiltakozó írás leközléséért ? Minden más nem számít? Sehol senki nem gondol az eljövendő nemzedék jövőjére, de még a sajátjára se? Vajon a Vetőmag Szövetség és Terméktanács ügyvezető igazgatójának se nincsenek ilyen gondjai? Avagy, a hiányos öntudata folytán, nem tudja hová evez?
Egy kicsit pontosabban: Mi fog történni, például akkor amikor tíz éven keresztül ugyanazon a területen, ugyanazon OGM kukoricát, rovarirtó csávázással veteményeznek? A mérgező szer a talajvízbe, tíz éven keresztül könnyen és természetesen bekerül és ott fölhalmozódik. A hagyományos DDT rovarirtónál 3400 szor hatásosabb “neonikotinoid “ rovarirtók aztán a talajvízből belekerülnek a növények tápnedűjébe, onnan a növekvő növény minden ágába, levelébe, hiszen pontosan ez a cél. No de természetesen belekerül a termésbe is, akár mint a virágporba, a nektárba. Lásd a tárgyban részletesebben leírt írásaimban a www.eiropaimehesz.atw.hu honlapon ( pl. halálos ivászat a méhesben!). Ugyancsak lásd, a mellékletben a francia nyelven az “Abeilles et Fleurs” , az Országos UNAF szervezet szaklapjában ép most megjelent írásom :”Beuveries mortelles aux ruchers?”= Halálos ivászat a méhesben”. Nem véletlen, ha Franciaföldön az ilyen szellemben fogalmazott, írások nem kerülik el a tömeghírközlő eszközök szerkesztőségét se. No persze nem így Magyarországon! Ott az egyetlen szaklap a Méhészet szerkesztősége, szívesebben leközli akár a méreg gyártok közleményeit is! Naná! Nem véletlen! Azért komoly pénzösszeget fizetnek! Természetesen a szaklapban megjelenő hirdetések, hirdető írások nem kifogásolhatók, akkor amikor nem sértik a méhészet érdekeit. De vajon így ez ellenkező esetben is? Miközben nem de megfizeti a szaklap árát a kiadónak minden olvasó is? (470 Ft/hónap) Következés képpen, amikor a szaklap a méreggyártók szolgálatára közöl, hangoztat, tiltakozó kifogásokat, azokat megfizetteti a megkárosított olvasókkal is. Még jó hogy nem így méhésszervezet honlapján. Marad a kérdés :kinek lesz abból haszna, avagy, és kinek megy a kárárra, ki lesz a legfőbb károsult? Hát a méhek a előbb, majd az emberek pedig előbb utóbb?
Az alkalmazott mérgek ugyanis könnyen belekerülnek közvetlenül a talajvízbe, így most már, akár az ivóvíz közszolgáltatási csőrendszerbe is . A fogyasztó kinyitja a csapot és készít magának a neonikodinos vízzel , neonikodinokkal kezelt zöldséglevest, neonikodinos repceolajjal, olyan disznó húsával amely egész évben neonikotinoid csávázással termelt OGM kukoricán hizlaltak?. Tesz így nem egyszer az év folyamán hanem minden nap, reggel még a kávéját is neonikotinos vízzel készíti? Majd estére ugyanolyan meleg vízzel zuhanyozik, esetenként áztatja magát a fürdőkádban ? Ilyen helyzetbe kerülhet , nem csak egyedül a méhész, avagy mezőgazdász, de az egész családja, úgy mint a környezetben élő lakosság is. Így most már nem is a méhek, vagyis a hatlábú rovarok pusztulása lesz a gond, hanem a” kétlábú emlősöké is “! Így válik a méh pusztulási veszélyből előbb a környezet elszennyeződése, a biováltozatosság fokozatos csökkenése, majd ezek után most már közegészségi gond? Végzetes sorsfordulat, a melyet pontosan az öntudatlan “kétlábú emlős “ okozott nem csak a méhéinek, hanem , egyben saját magának is? Úgy tűnik, Magyarországon Ilyen veszélyekről, talán nincs is tudomásuk a méhészeknek se Méhészet” szerkesztőségének, de lehet a méreggyártóknak sem? Mert ha igen, akkor ez utóbbiak, tudatos, bűnös eljárással vádolhatok, mi több, nem de elítélendők ? Mindez azonban már nem a Vetőmag Szövetség és Terméktanács gondja? Nem az ilyen gondok viseléséért kap a rangjához méltó jövedelmet az igazgató úr is, és úgy látszik a Méhészet szaklap szerkesztősége is . Majd meglátjuk ! A vak is úgymond! Talán még a VM miniszter úr is így?
No persze, nem mérgeződik, nem betegszik meg mindenki a rovarirtók alkalmazásának első napján. Esetenként kell ahhoz több év. Elvégre is, nem az első cigaretta okoz halálos tüdőrákot. No lám, a méhek se pusztulnak el az első alkalommal, a rovarirtók érintkezésével! A részeg “kétlábú emlős” is nehezen tér haza. A méheknek is elég egy kis rovarölő méreg amitől kissé megzavarodnak, majd meghibásodik a tájékozó képességük, képtelenek hazatérni. Az esetlegesen mégis hazatért félig részeg egyedek tevékenysége a családon belül is zavaros lesz. A csodálatos önműködő biorendszer amely a méhcsalád életműködésére jellemző közel 60 millió év óta most fölborul. Megzavarodik, majd megszűnik a család életegyensúlya, itt a vég!
Mialatt a méreggyártó tiltakozik : “AZ EGÉSZ ELJÁRÁS, ÉRZELMEK ÁLTAL VEZÉRELT MÓDON, JELENTŐS TÁRSADALMI NYOMÁS ALATT, KONKRÉT TÉNYEKEN ÉS BIZONYÍTÉKOKON ALAPULÓ SZAKMAI ÉRVEK MELLŐZÉSÉVEL TÖRTÉNT” íródott bekeretezve, vastagbetűsen a szaklapban , a cikk közepén. Korábban még: “A DÖNTÉS MEGALAPOZATLAN PÉLDÁTLAN ELJÁRÁST KÖVETŐ TILTÁS, AZONBAN SZÁMOS PROBLÉMÁT ÉS KÉRDÉST VET FEL, MIVEL A VETŐMAGSZEKTORNAK, A NÖVÉNYVÉDŐSZER IPARNAK, VALAMINT A NÖVÉNYTERMESZTŐKNEK AZ ELKÖVETKEZŐ HÓNAPOKBAN SZEMBE KELL NÉZNIÜK” Na lám, nem de egyben nyílt tiltakozás a rovarirtás betiltása ellen. Mindez a Méhészetben! Ez év márciusában VM miniszter úr is ilyen érvekre hivatkozott, amikor engedélyezte a csávázó szerek alkalmazását . Vajon a méreggyártók nyomására járt el így? A helyzet kialakulása talán nem véletlen. Valójában se a méhésszervezetek se a Méhészet szaklap, annál inkább nem a közvélemény adott tiltakozó hangot, se véleményt még inkább nem gyakorolt nyomást senkire. Ellenben annál inkább hangot kapott , és pontosan a legérzékenyebb helyen a Méhészetben rovarirtók forgalmazóinak tiltakozása a szereik betiltása miatt? No lám sajnálni kell a méhészeknek is a szegény, az ártatlan, jóindulatú, méreggyártókat? Valóban ők kerültek elviselhetetlen helyzetbe ? Na és a méheket ki sajnálja, ha nem éppen a méhészek, a szervezetük, az egyetlen monopol szaklap?
Az írás harmadik oszlopának alján: “A MÉHEK IS NYILVÁNVALÓAN ROVAROK ÉS BIZONYOS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÁLDOZATUL ESHETNEK… PONTOSAN EZERT VAN SZÜKSÉG KOCKÁZATBECSLÉSRE. . .”= hogyan, és milyen körülmények között lehet elkerülni biztonságosan az érintkezést a rovarirtóval? Az EU bizottság szerint egyszerűen nem kell alkalmazni azokat. Nem de, biztonságos, és ésszerűen megalapozottnak minősíthető álláspont?
“PÁRBESZÉD KELL . . . HOGY A GYAKORLATI FELHASZNÁLÁS SORÁN KIKÜSZÖBÖLHETŐK LEGYENEK A NEM KÍVÁNT HATÁSOK”. A rovarirtó gyártó tehát nem mond le a halálos szerének gyártásáról, még kevésbé annak alkalmazásáról. Jó jó legyen párbeszéd, röviden de velősen! Tegyük fel nincs kilátásban kártevő rovarinvázió. Az részarányosan gazdálkodó, ésszerű termelő ugyanis, okos eljárással ötéves vetésforgóval gazdálkodik. Miért veteményezzen drága pénzen vásárolt csávázott magokat, amikor a termékterületén nincs is rovarinvázió veszély? Kizárólag azért, hogy a DDT -nél 3400 szeresen mérgezőbb rovarirtó méreggel beszennyezze termőföldjét, talajvizét, azzal itassa az állatait, táplálkozzon, maga is, mosakodjon, fürödjön is abban ? No lám, álljon párbeszédbe az ilyen értelmes gazda, no meg a gondos méhész , a “jóindulatú” tárgyalni akaró méreggyártóval? Vajon a Méhészet meg Mezőhír szaklap szerkesztősége elvállalja a párbeszéd közvetítését is? Avagy, vajon a rovarirtók pontosan, és csakis a tudatlan, felvilágosulatlan gazdákat, méhészeket óhajtják jó pénzért “kisegíteni”? Nem számít, ha azok belebetegszenek, esetenként bele is pusztulnak?
Mit lehet ilyenkor tenni? Vajon a kötelező Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szavatolja a “Vetőmag Szövetség és Terméktanács” által forgalomba hozott mérgek semlegességének feltételeit, avagy semmi köze hozzá? Nem azért szedi be a kötelező tagságdíjat? Na és milyen véleményt, hozzáállást várhat a méregforgalmazó az “Élelmiszerlánc Felügyeleti szolgálattól? Ez utóbbinak se semmi köze rovarirtókkal mérgezett méz, virágpor . . . minőségének felügyeletéhez? Hol találhatók ilyen kérdésekre válasz? Avagy ez utóbbi intézmények is élvezik a méreggyártók bizalmát?
Kérem a tisztelt olvasóimat, továbbítsák, ezen írásban található, érdemlegesnek ítélt érveléseket! “Hallgatni arany” de nem minden esetben! Lehet az ilyen hozzáállás esetenként életveszélyes ? Mindenki saját érdeke, egyben a jövő nemzedék érdeke forog kockán!
Köszönet a bátor Európai méhész honlapjának, amely a bírálatok ellennyomások közepette következetesen leközöl hasonló írásokat, többek között az enyéimet is!
joseph.bencsik@.fr 2013 október