Bencsik József
A Jarnioux-i méhesemben legalábbis, a maradék, mindhárom kaptárom kipusztult a tél folyamán, pedig, az ősszel többlet élelemmel is elláttam, mindazokat. Közöttük egy rezgésmérővel felszerelt felügyelet. Mondanom se kell szomorú szívvel követtem ez utóbbi kaptárban kialakult a pusztuló helyzet, változásokat az idő folyamán. Nagyon gyorsan, még december végére kipusztult, a rezgés megfigyelés alatt álló család is ! Akkor, már februárban, « Koronavírus » zárlat alá kerültünk ! Nem így a méheink.
őket egyenesen elvitte volna egy elképzelt « méh-koronavírus »?

De a megfigyelések, továbbra is, még inkább érdekeltek. Szerencsére az önműködő rezgésfelmérés rendszeresen működött az üres kaptárban. Röviden : több alkalommal, jó idő esetén, már februárban, (23-28) kisebb, nagyobb, kutató « látogatások » történtek a kihalt kaptárokban ! Közöttük már olyanok is amelyekben időnként már csoportos formában is alakultak látogatások, jelentős nyomokat hagytak a rezgés rögzítésében !
Majd, eljött az idő, amikor szinte nap mint nap egymás után csoportos látogatás történt a megfigyelés alatt tartott lakatlan, kipusztult, kaptárban ! Így az például április 9, 10, és, 11- én, is, megfigyelhetően. Becslések szerint százasával a látogatók tömege. Sajnos a zárlat miatt, semmiféle külső megfigyelés nem történhetett a helyszínen. De ezúttal valódi meglepetés : 12 -én beköltözött egy raj. Azóta is csakis rezgés felméréssel követhetem a változásokat miután a koronavírus zárlat azóta is dühöng, az emberek között !
De évtizedek alatt (Több mint 40 éve méhészkedek !) többszörösen volt szerencsém megfigyelni hasonló eseteket ! Az előzményi körülmények között történt, mint szokásos számtalan jövés menés, kutatás az üres kaptárokban. Igazi valóság, rezgésmérővel is rögzítve ! A korabeli megfigyelések szerint koránt se történt minden ilyen esetben rajérkezés ! Jövés menés, látogatás ugyan több mint gyakori volt, de azok legtöbbje csak egy egy kutatás, alkalomvadászat, helyszín becslés lehetett. Így az leginkább a rajzásidény folyamán !
Abban az időben a tartalék mézterek, kaptárelemek tele üres keretekkel voltak egymásra elhelyezve a méhesem mellett. Az ősszel kipörgetett, kitisztított keretekkel, egymásra helyezve 2-3 sorban egymás mellett. Minden méztéren a « homlok lyuk » (2,5 cm) kinyitva. Volt ez így berendezve, pontosabban a kerti kijárat mellett. Óriási megfigyelési előny ; amikor is, ki, be jártam a kertbe, és minden fáradság nélkül megfigyelhettem, mikor, hol, mi történik a méhesemben, így az üres kaptárok, homlok lyukain keresztül is, a ki be járásokat is ?
Előbb egy- egy kutató méhecske érkezett, a homloklyukba, majd jó idő esetén akár a számuk is egyik napról a másikra növekedett. Érdekes módon gyakran ugyan azt a bejárati lyukat alkalmazták ! Persze, nem véletlenül, de az a lyuk esett legközelebbre a már a bent ügyködő csapathoz ? Amikor is egy- egy alkalommal az egyik homloklyukon magas, és szorgos lett a forgalom ? Így biztos voltam : itt már egy egész csapat kutat ! Akkor 3-4 nap után, kinyitottam a kaptárt.
A legtöbb esetben ilyenkor még csak éppen a kutatócsapat működött. De miért, csak néhány nap alatt és nem tovább ? Egy-egy kereten még csoportosulva is találtam azokat. Csak nem mézet keresetek ? De akkor miért csinált a kutató csoport ilyen látogatást, csakis átlag 4-5 napon keresztül és főleg, miért hagyta abba, a látogatást, és miért nem költözködött oda a raj, valahányszor ilyen csoportos látogatás fordult elő ? (30 év alatt csak háromszor !) Talán még meg se formálódott a kiszállásra készülődő raj. Nagyon is meglehet, hiszen a születendő raj családjából számos egyén, már letelepedési alkalom kutatói lehettek ! Miközben a születendő raj tagjai vagyis a « székhely kutatók » jöttek, mentek és minden bizonnyal, kicserélték értesüléseket is, egymás között. Amennyiben így, akkor nem véletlen ha ők választották ki, azt a helyet amely a legalkalmasabbnak mutatkozott a raj berendezkedésére ! De hogyan választották, csak nem « szavaztak » ? A többség véleménye a döntő ? Sokan voltak ? Sok helyen jártak ? Hogyan alakulhatott ki egy végleges vélemény, majd egy határozat ? Történt mindez még a kirajzás előtt, ugyancsak kis idő, néhány nap alatt! De ki volt az aki kiadta az utasítást, a kiszállásra, és miért éppen akkor és nem korábban vagy később ?
Nem de ésszerűnek, és ugyanakkor, demokratikusnak mondható a méhek ezen különleges eljárása ? Legalábbis így, egy tudatlan, magamfajta « kétlábú humanoid » mai megítélése szerint ? Ja kérem a méheknek könnyű így eljárni, hiszen náluk már több millió év óta kialakult, ilyen « demokratikus » szokások uralkodnak ! Érdekes módon a « királynőnek » semmi beleszólása ebbe a dolgokba ! Neki csak kötelessége van, de abból bőven ; petézzen minél többet, és egészségeseket mihelyt, arra alkalom mutatkozik! A méhcsalád már régóta, több millió év óta, alkalmaz ilyen kötelezettségeket, nem valami demokratikusnak mondható eljárásokat is ?
Szokásos esetekben :
Így történhetett meg, hogy a kutató csapat tagjai közül, először is csak néhány kíváncsi megbízott volt jelen, a letelepedés kutatás, egy egy, színhelyén. Majd azok, amikor egy, egy talált helyet érdemlegesnek tartottak, akkor visszatértek a csoportjához, azt jelezni, beszámolni, mit, hol, találtak a legjobbat ? Akkor azok a jelzések alapján többen kiszállnak az érdemlegesnek tartott helyekre, és egymás között is beszámolnak ! Kiválasztják az ideálisnak mutatkozás letelepülési helyet és, oda vezetik a kiszállt rajt ! Történhetett mindez, bent a kaptárban, a család székhelyén ? Oda még visszaszáll minden egyén, így az a rögzített különféle értesülésekkel is. Ott ugyanis folyhatnak ilyen értesülések a kirajzási körülményekkel foglalkozó « megbízottak » között is ? Na jó, jó, de honnan kapták a megbízatást, közöttük az első aki máris így jár el, azon fáradozik, mást se csinál ?
Állítólag a fiasítási illatok között különleges, erős illat származik egy újabb méhanya nevelése alkalmával ! Az pedig lehet akár mint rajzási előjelzés ! Elképzelhető, hogy a méhanya fiasítás gondozásával foglalkozok között, egyesek, « megigéződhettek » ilyen különleges fiasítási illatok hatására. Ezek folytán, ők máris a kirajzási gondokkal is foglalkoznak. Hol, hogyan találni a kiszállt raj letelepedésre alkalmas helyet. De ami még titokzatosabbnak tűnik, hogyan azt kiválasztani ?
Hogyan hatásosan közreműködni a « megbízottak »nak, egymás között ? Azok száma jelentős lehet és hogyan kicserélni, hogyan összehasonlítani az értesüléseiket, és hogyan azok között kiválasztani a feltehetőleg megfelelőbbet ? Mint megannyi bonyolult kérdés, egy piciny rovar részére. Megtalálni azt letelepedési helyet amely a legjobbnak, amely ideálisnak mutatkozik a rajnak, egy végleges letelepedésre ? De ez még igen kevés, legalábbis az általános létfeltételek kiválasztásához képest ?
Ilyen feltételeihez tartozhat, akár a megélhetési helyzet, vagyis a környezet, különleges állapota, mint a virágzási feltételek is. Egy a sivatag szélén fekvő erdőben élő méhcsaládból kiszálló raj, nem a homoksivatagban, fog letelepedni ! Ott nem lehet megélni ! Ennyit már a kis bogárka is tud ! No még persze a « humanoide kétlábú » is tudja ! Nem de, valamikor már a népvándorlások idején, nem de, így jártak el a magyarok is a honfoglalási «rajzás » alkalmával?
Vajon, ilyen meggondolások alapján járhatott el ez év április 12 -én, Jarnioux ba érkezett, raj is, amelyet senki méhész nem követett, de a beérkezés rezgésmérőn rögződött ?
Önszántából, mindenkitől függetlenül, egy ismeretlen helyről érkezve, költözködik oda, ahol 1970 - óta méhészkedek, kíváncsiskodók a méhek között ! De miért jött éppen én hozzám ! Talán a kaptárjaim minősége volt a döntő ? Volt az így már máskor is, nem is egyszer ! Talán másoknál is ?
joseph.Bencsik@free.fr 2020 május

Bencsik József
Több, mint képzelődés !
A téma, részemről, már 2013 év februárban fölvetődött! Ma azonban sokkal érdekfeszítőbb
lehetőség került előtérbe, az alábbiakban leírt eljárás szerint. Ezúttal a nagy különbség, avagy
újdonság abban áll, hogy maga az atka csapdázása a méhcsaládon kívül történne. Másképpen
megfogalmazva, megállítani az atkát még mielőtt a kaptárban székelő méhcsaládba érkezik.
Történne az természetesen csapdázással, ugyanakkor, semmiféle szer alkalmazásával !
Hogyan mentesíteni a méheinket az atkáktól még mielőtt azok a méhek hátán, a kaptárba, a
családba érkeznének ? Lehetséges lenne azt elérni modern, szeres kezelés nélkül ? Korszakalkotó
eljárásnak ígérkezik !
Az egyetlen alkalom, és hely a kaptárban ahol a méhek kivétel nélkül átmennek : ez a hely, a
bejárat a kaptárba. Nos akkor pontosan itt, általában a kaptár alatt, a belépőben lenne alkalom
olyan körülményeket kialakítani, amelyek először is arra ösztökélik a kullancsot, hogy szálljon le a
hordozója hátáról ! De ez még nem elég : kövesse a már ismert csábító illatokat, majd azt megtalálva, ott véglegesen beragadjon ! Vagyis, röviden : olyan körülmények közé kerüljenek, a furfangos méhész jóvoltából, hogy a már ismert, és alkalmazott érett lárvaillat csábításával, « bedőljenek, »engedelmeskedjenek, vagyis halálos csapdába essenek mielőtt a méhcsaládba érkeznének.
Nos, akkor hogyan kialakítani a kaptár alatt egy csapdázási teret, mielőtt az atka följutna a
méhcsaládba ? Hogyan sikerülne megszabadulni az atkától a méhcsalád alatt erre a célra kialakított
térségben ? Számos, nagyobbnál nagyobb, előnyök származhatnának egy ilyen eljárás sikeréből !
Először is, a család, megszabadulna az élősködőjétől mielőtt az a családba érkezne ! Ennél nagyobb
előny kialakításához, az ez idáig alkalmazott eljárásokból kiindulva, nem nyílt alkalom. Ráadásul
történik az, ezúttal semmiféle szeres kezelés alkalmazásával ! Egyszerűen természetes csapdába
ejteni, az atkát a kaptár alatti térben és ott, fogva tartani, ott elpusztulni hagyni ! Nem de óriási előny származik már csak, abból is, amikor megáll az élősködő szaporodása is ! Valójában, a bejárati tér alkalmatos kialakításán múlik a siker.

Másrészt, egy olyan különleges « féromone » illatanyag használatán múlik a megvalósulás,
amelyet nagyon jól ismer, amelyet hamar fölismer, amelyet egyenesen keres az atka, egy igazi
vonzó, irányító erő. A kullancs ezen különleges illat segítségével talál rá, arra az « érett », a felnőtt
fiasítási lárvára, amelynek sejtjében szaporodni kíván. Oda belopakodva ugyanis, gond nélkül a
szaporodását biztosítani tudja. A fedelezett sejtben, a teljes táplálkozási ellátás is rendelkezésre áll.
Így az a lárva testének, tápanyagának szívogatásával. Ugyanakkor zavartalan biztos helyet talál
magának a befedelezett sejtben, teljes és szinte, zavartalan a befedelezett védett helyen, vagyis a
fedett, bezárt sejtben ! Jár el így az atka « tudatosan » ? Részarányos, meggondolások alapján, avagy lehet így eljárni akár ösztönszerűen ? Hogyan talált a vérszopó ilyen összetett, rendkívül különleges megoldást, így azt, egyedül meggondolás nélkül, avagy milyen irányítással, kinek a jóvoltából ?
A tervek szerint a kaptár alatti térségben, egy állandó csapdázási eljárás működne, legalábbis, az
évad kedvező szakaszában, először is a kedvező hőmérsékleti feltételek esetében. Az eljárás
semmiben nem zavarná a méheket, mivel a keretek alatti térség, független lenne, a fönt élő
méhektől, vagyis a család térségétől. Oda fölhatolni, ugyanis, kizárólag egyirányú feljárón keresztül
lehetne. Egyetlen jelentéktelen hátrány a beérkezőknek, csak annyi, hogy a térségen való áthatolás
időben és térben meghosszabbodik. De csak jelentéktelen időveszteségeket okoz a hazajáró
méheknek. Ismét, megjegyzendő ugyanakkor, hogy semmiféle kémiai szer, se gyógyszer nem kerül
alkalmazásra, a térségben ez idő alatt!
Egy kisebb többlet magyarázat azoknak, akik nem ismernék Dr Yves le Conte francia, méhészeti
kutató felfedezéseit ezen a téren (2009) :A herelárvák előszeretettel, 70 %-ban magasabb számban
kerülnek alkalmazásra a varroa kullancs szaporodásában. Márpedig, amikor a lárva felnőtt, vagyis,
megérett, akkor, és csakis akkor ömleszt magából közel 20 órán keresztül, egy olyan különleges

« érettségi » felnőtt, illatot, Féromon-t, amelyet persze nem csak ismer, de alkalmaz a kullancs is !
(De honnan tudja, hol találta, ki tanított neki ilyeneket, és miért ? Mr Yves le Conte nem adott
választ) A testesebb herelárva persze magasabb nívón ömleszti érettségi illatát. Következésképpen,
könnyebben és hamarabb kerül felfedezésre, na és persze alkalmazásra, az atka által.
A jelenség egyben arra is szolgál, hogy jelezze, a gondozóknak, hogy a lárvának továbbra
nincs szüksége táplálékra. Mi több, azt is jelenti, hogy a felnőtt lárva, már a sejt fedelezését is
várja. Valószínűleg innen a 70%-os varroa többlet a heresejtetek esetében ! (Honnan tudja, kitől,
mitől, mikor tanulta az atka az ilyen bonyolult feltételeket ?)
Márpedig a heresejtek, kullancsokat csábító nagyobb hatására számíthat a méhész is, a
kaptáron kívüli csapdázás esetében is ! Innen az az elképzelés, hogy a csalillat készítéséhez is inkább a heresejtek által kiárasztott csalillat az igazán hatásos. Miközben az is meglep, nagyon is, hogy heresejtek által kiárasztott illat, vagyis ebben az esetben csalillatnak, van valami különlegessége is, amelyet ugyancsak fölismer az atka is! Legutóbb olvasható Szöcs Gábor kutató írása (M U Január) amelyben pontosan ilyen megállapításokra jutott a herelárvák különleges illatával kapcsolatban. A csapdázás kisebb nagyobb sikere múlhat ez a tényezőn. Mr Yves le Conte francia méhészeti kutató, írásaiban igazolta (200 9 ?) azt a feltevést is, amely szerint a fölnőtt, az érett lárvák ezzel a különleges illatáramlattal értesítik a, gondozó, a táplálással foglalkozó személyzetet is: Felnőttünk, nincs szükség táplálékra se gondozásra ! Tessék fölfüggeszteni a sejtre vonatkozó ténykedésüket, a táplálást, a gondozást ! Márpedig az ilyen eljárás következménye, hogy fölszabadul a heresejt a körülötte működők ténykedéseitől, eljárásoktól, az etetésektől, gondozási eljárásoktól, nyüzsgésektől. Pontosan ilyen helyzet kialakulására vár, ügyel a szaporodni kívánó atka is.
Természetesen számára lehetetlen olyan sejtbe betelepedni, méghozzá fiasítási célokkal, amelyben
gyakori a gondozók az etetők jövés menése, ténykedése. Így az, miután a gondozó személyzet
képtelen fölismerni a befészkelődési alkalomra leselkedő kullancsok jelenlétét ! Állítólag ezen jelenség az azonos minőségű reszketésnek köszönhető, amely minduntalan jelen és programon a méhek és atkák között !

Az « Atkamentes kaptár » a mellékelt vázlatrajz szerint, a klasszikus, Dadant kaptár aljzatából
indul ki. Rajta hátulról, a bejárat helyére, egy ki-becsúsztatható lemezzel, amelyen egy ragacsos film helyezve a lehullott, csapdába esett, kullancsok végleges beragasztására szolgál. Majd ezen a
ragacsos filmen kap elhelyezést, egymástól távolabb, egy-egy csalillatvályú. Azok, a kaptár alatti
térben, úgy elhelyezve, hogy a ki-becsúsztatások, alkalmával lecserélhetők legyenek. Maga a
csúsztatás tehát a bejárattal szembeni, hátsó oldalra kerül, és játszódik le.
Majd erre a kialakított független berendezésre, egy szitarács helyezve, amelyre érkeznek a
bejáró méhek, majd a kialakított útvonalat zig-zagban kijelölt sorrendben követve fölkerülnek a
kaptártérbe. Kivéve a beérkezett méhecskén utazó kullancsot, aki időközben, zig-zagútvonalon, az
illatok csábítása folytán leszáll a hordozója hátáról, és petézési alkalomra vadászik !
Ugyanakkor a bejárati szitarács keret fölső peremén, ugyancsak 24 mm-es léckerettel lesznek
körülvéve, kivéve a bejárati oldalon, ahol bejárás biztosítására 15 cm-rel rövidebb a szegélyléc kerül.
Majd a szitarács területe, három egyenlő részre osztva, ugyancsak 24 mm magas, de 5 cm-rel
lerövidített lécekkel, zig-zagba helyezett eltolódássokkal, fölerősítve. Az eljárás célja a felszínen
érkező, közlekedő méhek kötelező útvonalának meghosszabbítása. A cél, pedig az, hogy időt, és
alkalmat adjon, a hordozó méhecske hátán utazó kullancsnak, a leszállásra, ugyanakkor, az alulról
áramló csalillat mielőbbi érzékelésére. Annak hatására leszálljon az atka a hordozójáról ! Míg a
feljáró nyílás a családhoz, az útvonal, hosszabbítása végén, kerül sor. Ezen feljáróban, egyirányú
forgalom, csak befelé, legyen biztosítva ! Ugyanakkor ezen kaptáraljzat bejárati tér lefedve
ugyancsak, egy szitaráccsal, kivéve az egyirányú feljárót és az ugyancsak egyirányú kijáratot.
Néhány berendezési többlet magyarázat.
A felső szitarács, lehetővé teszi, a kaptártérben élő család jelenlétét érzékelni, a beérkező
méheknek, úgy mint azok hátán utazó « potyautas » kullancsoknak, és nem utolsó sorban ! Több

mint bizonyos, hogy a szitarácson keresztül áramlani képesek nem csak az illatok, a család illatai de
még a hőmérséklet is, a méhcsalád atmoszférájából úgy mint a különleges belső zajok,
« életkiáltások ». Mindezen családi életjelenségekből bőven jusson a kullancsnak is, aki, általában a
méhecske hátán érkezik a kaptárba. De, a zajokból is jut mindenkinek. Nem utolsó sorban, mihelyst
az érkező méhecske a kaptártérbe lép, már a bejáratnál. Érezni lehet és kell is a család szinte teljes
légkörét, az élet illatait, hőmérsékletét, hangulatát, de még minden bizonnyal többet is !. . . No
persze nem csak a hazaérő méhecske így, de a varros kullancs is. Érezni fogja minden beérkező, így a kullancs is, hogy már új légkörbe, a család légkörébe érkezett ! Megtörténhetett az minden
bizonnyal már akkor amikor a belépők szitarácsra érkeztek. De mégis feltehető az is hogy a kullancs olyan mélyen befészkelődött a méhecske testrészei közé, hogy nem veszi észre azonnal a mindezen jelenségeket, és végül is ezúttal fölkerül a családi környezetbe. De tegyük föl, hogy a hordozó, az pedig éppen egy gyűjtögető méhecskéről van szó. Ebben az esetben naponta közel 100 alkalommal is megteszi az utat. Ez idő alatt előfordulhat, hogy a második hazaérése, egy későbbi alkalommal a kullancs már leszáll a hordozójáról. Majd bejut egészen a csalillatforrásig, ahol majd véglegesen beragad az ottan szétterített ragacsba.
Ahogy folyik a beérkezés, haladnak befelé a behordott kullancsok, rövidesen, szinte máris,
érezni fogják az alsó szitarács alá helyezett csalillat vályúból érkező, « érett here » csalillatokat is.
Legalábbis így lehet az, már amikor a vályúk föl vannak töltve megfelelően csalillattal, és a
hőmérsékleti viszonyok is kedvezőek. Márpedig azokra kell is számítani az évad legszebb szakaszában!
Ily módon a bejáró méhecske hátán érkező kullancs is kitéve az itt lebegő illatok hatásának. Le is
szállnak azok szívesen a hordozó hátáról az ilyen ellenállhatatlan illatok hatására. Mi több, ott, a
szitarácson, igyekezni fognak a csaillat áramlatának irányába közeledni, azt követni. Amikor pedig az illatozó vályú közelébe érnek, akkor leugranak a szitarácsról; Akkor pedig, a ragacsos filmre esve, előbb-utóbb beragadnak véglegesen. Ily módon a méhész megszámolhatja bármikor a lehullottakat, fölbecsülheti az atkatámadás nagyságát, a csúsztató platón. No persze eljárhat így bármikor, vagy akár, le is cserélheti a ragacsfilmet is egy ilyen alkalommal.
Történik az így, szinte természetesen, annál is inkább, miután közvetlenül a szitarács alatt
áramlik a vályúkból a csalillat, így nem nehéz a kullancsnak arra rábukkanni ! Arra számítanak a
méhészek is, amikor a csalillat vályúkat közvetlenül a szitarács alá helyezték. Ilyen okokból kiindulva vált szükségessé meghosszabbítani a szitarácson a zig-zagos útvonal. Mi több megjegyezhető, hogy a csalillatvályú szinte közvetlenül a szitarács alatt kapott elhelyezést. Az már a beérkezőknek is, szinte lábuk alatt! Minden bizonnyal nagyon is hatásos, csalogató atkairtó eljárásnak bizonyul a módszer alkalmazása, legalábbis mindaddig míg hőmérsékleti feltételek is kedvezők.
Miközben az atkától megszabadult hordozó méhecske, szinte "föllélegezve" lép át a
kaptártérbe, a csakis a kötelező, egyirányú, belépőn keresztül. No de miért mutatkozik szükség ez
utóbbi különleges, és kötelező, egyirányú forgalomra? Vagyis mindaz, aki elhagyta a kaptárt, csak
éppen kiszállt, csak azért hogy család a szemetét kihordja, avagy a saját ürülék szükségleté elvégezze, az is, csakis, ily módon kerüljön vissza, a keretekre, a családba. Ezen hosszú zig-zag út legyen kötelező a visszatérésre. Ez az út, amelyen csapdába eshet a kullancs ! Ott ugyanis és nem véletlenül a csalillatvályúból kiáramló illatok, befolyásolják, magához vonzzák a méh hátán kihozott kullancsot, aki leszáll a hordozójáról ! Így az minden kijáró szolgálatos egyed esetében is, például a karbantartók, a takarítók a sok más kijáró, gyűjtögető családtagok közül is, mindenkit ! A szitarácson keresztül történő hazajárás alkalmával tehát számos kullancs kerülhet csapdába ! Ily módon a a család atkafertőzöttsége folyamatosan és állandóan csökkenőben.
Ugyancsak, érdemesnek mutatkozik megjegyzéseket fűzni az egyirányú (csak kifelé !) kaptár
kijárathoz. Először is megakadályozni, hogy kutatók, a tolvaj méhek is, akár kullanccsal hátukon
behatolhassanak a kaptárba, pontosan a kijáraton történő behatolás alkalmával. Miután minden
befelé igyekvő, a bejárati szitarácson át fog megérkezni a családba, így az az atkától megtisztulva
érkezne . Ott ahol már működik a csapdázás ! Így minden atkahordózó határol, csapdába eshet a
kullancs ! De így az, még annak a családtagnak is,
aki csak éppen szemetet hozott ki a kaptárból. Ily módon a kifelé irányuló forgalom alkalmával is
megszabadulhatnak a kaptár lakói a kullancsoktól ! De még más megjegyzéseket is érdemel az a

különlegesség, hogy a kijárat pontosan a bejárat fölött kaphat elhelyezést, nem ok nélkül ! A
kijáratot is betájolják a kijáró méhek, már csak azért is mert az érkezésükkor nem lesz szükség a
bejárat keresgetésére, tájolódásra. Mi több, lehet, hogy érdemes lenne az egyirányú kijáratot is úgy
elhelyezni, hogy az lefelé, vagyis az érkezési platóra irányuljon. Ez esetben elképzelhető, hogy a kijáró méhek a bejárati platót rögzítik, ki- és bejáratnak, és amikor hazaérkeznek, nem kell keresgélni a ki-bejáratot. Természetesen, számos megfigyelésre gyakorlati változatok elvégzésére kerülhet sor !
Az eljárás folytán, következésképpen folyamatosan és szinte állandóan csökkenni fog az
atkanépség a kaptárban. No persze előfordulhat az is, hogy egy-egy atka mégis fölkerülhet a családba egy kivételes alkalommal. Másrészt, már a csapdázás beindítása előtt is számos atka tartózkodhatott a kaptárban népesség hátánés között ! Hogyan azoktól megszabadulni, akkor amikor azokból számosan, még meg se születtek a kaptáron belül, no meg persze a fisitási sejtekben ? Miközben folyik az élet a kaptárban ! Jó idő esetén kijárnak a gyűjtögetők is mihelyst arra alkalom nyílik, de kijárnak akár még kutatásra is ! Végül is előbb-utóbb mindenki a kaptárban, szükség szerint ki-bejár.
Így például kijárnak azok is, akiknek szüksége van megszabadulni a már fölhasznált hulladék
anyagoktól is. Nos, az ilyen kijáró méhek hátán is elképzelhetők, kapaszkodó kullancsok ; No lám, ezek ugyancsak leszállnak a hordozójuk hátáról, a szitarácson keresztül hazafelé közlekedve. Elvégre ok is bedőlhetnek a csábításnak az ott áramló csábító illatoknak ! Mi több, ők is beragadnak a ragacsos filmen és ott véglegesen !
Minden bizonnyal így folyik az élet a szeméttel, és egyéb szükségletekkel kijáró méhek
esetében is ! De még az atkák is, akik lovagolnak a kijárók « hátán » ! De ez idő múltán ez utóbbiak
száma egyre inkább jelentősen csökkenni fog, és persze nem véletlenül ! Nem kell elfelejteni, hogy
amikor egy méhecske kiszáll atkával a hátán akkor az, normális körülmények között, vissza is akar
térni a kaptárba! Márpedig történhet most már az, kizárólagosan a csapdázási úton. Vagyis az atka
leválasztásával, majd csapdába ejtésével. Szabály szerint mindenki így jár el, nincs választás !
Márpedig, amennyiben a csalillatvályúban « folyik » a csalillat, akkor működhet, a csapdázás is, a
beérkezés előtt a kaptár alatt. Esetenként, a csalillat áramlásának fokozása érdekében, hidegebb
időben, a méhész « hígított » könnyebben illanó csalillattal dolgozik. Sok esetben tehát kiszáll az
atka, akaratlanul is, a dolgozó méhecske hátán, de egy kis szerencsével már nem így, visszajövet,
amennyiben sikerült elveszteni a hátáról a kullancsot, legyen az a méhész jóvoltából, csalillat és
beragadás segítségével !
Majd eljön az idő, a több év óta tartó évek atkagyérítése folytán, amikor már csakis a
röppterületen, egyre ritkábban lehet kullancsra találni, azokat csapdába csalni. Nem de ilyen időkről
álmodik a magyar méhész is ? No persze már régóta léteznek atkacsapdázási módszerek. A legtöbb
esetben de azok egyéniek, csakis a kaptártérben működnek. Magam is próbálkoztam ilyen,
kaptáron belüli csapdázással, többféle berendezéssel, módszerrel. Miközben azok rendkívül jelentős
munka, mennyiség és idő alkalmazási igényesek és nem utolsó sorban közel se olyan hatásosak ! Az
ilyen módszerekkel végzett atkairtás messze a kaptár népességének teljes fölszabadításától,
szemben az ajánlott, a kaptár népességén kívül alkalmazott módszertől !
Elképzelhető, hogy szerencsére az ajánlott atkairtási módszer előbb-utóbb elterjed. Akkor,
még az is elképzelhető, hogy az ilyen módszer, a kaptárban élősködő, más, káros rovarok
gyérítésére is alkalmazható lenne ! Azok a rovarok is szinte csakis a belépő kaptártér bejáratán
keresztül hatolnak be a kaptárba. Vajon elképzelhető az is, hogy azok csapdázása is ott a kaptártér
alatt történhetne, avagy akár a kaptáron kívül. Azok a rovarok is, szinte kivétel nélkül, az illattájolás
alapján, annak segítségével közelednek a kaptárhoz. Miközben még az is elképzelhető, hogy közel a
kaptár bejáratához csalillatcsapdák segítségével többféle méhészeti károkat okozó csapdába essen ?
No persze hatásos lenne, egyszerre több próbálkozást beindítani, és kicserélni a
tapasztalatokat először is a varroas kullancs kipusztítása oldalán. Hogyan kicserélni nézeteinket és
hogyan a gyakorlati tapasztalatainkat ? A magam részéről természetesen szívesen közreműködnék
akár csak kísérletek esetében is, mindaddig míg a képességeim fogyatékossága azt megengedi !
Joseph.Bencsik@free.fr Lyon, április

Bencsik József

Ma, itt, Franciába, 2O20.március 25-én már több mint 1100 koronavírus halottat jelentettek be a hirközlemények ! A jelenség nem ismeretlen hiszen a történelem folyamán számos járványos betegség dühöngött itt is ott is, világszerte ! Ezek a halálos járványok egy idő után megszűntek, régebben, szinte orvosi közbenjárás nélkül. A különbség csak az hogy ma a korszerű, és hatásosnak vélt orvostudomány képtelen a most fölkerült járvány jelenséget megállítani ! Szerencsére az elhalálozás szinte csakis az öregebbeket érint, mint jómagamat is, 87 évesen ! El kell ismernem, hogy már az eszem járásai is hanyatlóban ! Szerencsémre öt gyermekünk 4 fiam és egy lányom erőteljesen és hatásosan támogatnak, de még a koronavírus ellen is ! Mi több a Márton fiam a Nottingham-i egyetem (Mate-fizika) professzora úgy mint a lányom, az Anna, Kutató Igazgató az ANSES EU labor hálózatban, szinte közelről gondoskodnak körülöttünk. No persze a többiek is így a képességeik szerint !
Minden esetre ma itt nagy a felfordulás , nem csak szervezeti téren de orvosi kezelések oldalán is. « Otthoni » börtönre vagyunk ítélve már több hete ! Egy ápolónő hozza, reggeli bevételre váró gyógyszereket, egy másik jön az esti gyógyszerekkel amelyekre első sorban az « Alyzeymer » beteg feleségemnek van nagy szüksége, de valamit kapok én is « a, prostat » betegségemre ! De kimenni az utcára tilos
A faluban Jarnoux ban amelyben vásároltunk egy öreg XIII századból származó házat 70 -es évek elején ahol a méhészetem is működött közel 40 éven keresztül, most bizony más helyzet került előtérbe ! Oda már nem is járhatunk. De a kialakult járvány folytán sokat visszagondolok oda most is. Volt ott egy hely, messze a falu központjától (kb 4 km) amit úgy hívtak :«La Maladiere », vagyis « Betegeskedő », így az, már ősidők óta. Legalábbis úgy hívták, egy ismeretes helyet, az egész faluban, és környékén ! Mindössze három független ház volt ott ; van ma is ! Az egyikben lakott a gondnok. A « betegház » csak akkor volt elfoglalva ha a faluban valaki, gyanús, ismeretlen betegségbe esett. Az akkori falusi közösségi « társadalombiztosítás » tulajdona volt. Nem csak a berendezés, de a működtetés költsége is mindenkoron a közösség terhére történt ? De úgy tudom most már nem így működik amióta megalakult a « nagy » Társadalombiztosítás . De valamikor, régebben, a falubéliek szinte évszázadok óta oda vitték a betegeiket, azokat akik ismeretlen betegségben, gyakran, ragályos betegségben szenvedtek.
De úgy tudott, ma már nincs ismeretlen betegség de van olyan is, amelyet ismerünk, csak éppen képtelenek vagyunk gyógyítani de még elkerülni is . Így az a koronavírus esetében ! De a faluban, vagyis Jarniux ban nem tudjuk a virus betegeket oda küldeni tömegesen a « La Maladiere »be ! De már a kórházak is a gyógyíthatatlan járvánnyosokkal tele ! De sehol ezidáig nem sikerült megállítani a korona vírust. A csapás nem csak egy-egy országot, de az egész emberiséget érinti. Amikor tehát egyes országok, a saját érdekeik védelmében járnak el, zárlatoznak, elzárkóznak ,akkor azt hiszik megállítják a járványt, legalábbis náluk. De ez a járvány nem ismeri az ország határokat, legyenek azok kerítéssel, lakattal lezárva. De az okos kétlábú « humanoid » emlősök mégis zárlatolnak ! Nem engedik be az idegeneket ! Sajnos jómagam is közéjük tartozok és a gyógyászati ismeretek hiányában, csak hümmögni tudok. Azok a gyenge hümmögések, pedig nem sokakat , szinte senkit nem érdekelnek ? De nem tudok ellenállni az « izgága » természetemnek, mégis tennék néhány szaktudatlan megjegyzést!
Gyakran megfigyelhető jelenség, a TV-ben nap mint nap látható helyszíni « hőmérő «pisztoly » alkalmazása, például az autóbuszról leszálló utasok hőmérsékletének felmérésére. Olyan érzést kelt bennem mintha azzal hőmérő pisztollyal fejbe lőnék az érkezőket, félreállítva azokat akiknek « hőfoka » gyanús, vagyis korona vírusokkal « csempészkednek » ! Sajnos a halál veszélyes vírust nem tudják a pisztolyukkal lelőni, de azzal kiállítják a «a virus csempészt » a normális emberek sorából!
Állítólag akit a koronavírus megtámad akkor annak vissza hatására emelkedik az illető hőmérséklete. Úgy Tudott, hogy ez a jelenség jól jön a vírusnak mert meggyorsítja, nem utolsó sorban pedig alaposan fokozza a szaporodást. Így, kis időn belül felfordítja az emberi szervezet belső egyensúlyát is. Ily módon a gyengébbeknek, az öregebbeknek, halálát okozza ! Nem de ilyen egyszerű, elennségből fakadó pusztító eset ! A « kétlábú emlős » védekező képtelenségét bizonyítja. Az ilyen esetek kétségbe ejthetik azokat is, akik kétségbe vonják az elfogadott és alkalmazott védekező eljárások ésszerűségét ! A magam fajta hitetlenkedők is közéjük tartoznak ! Amikor « hőmérő pisztoly » magasabbat mutat mint a normál akkor nem félreállítani, megfigyelésre ítélni a gyanúsakat, hanem rögvest hűteni kellene a megtámadott hőmérsékletét. A már korábbi ismeretek szerint ugyanis a vírus szaporodása megállhat, miért ne meg is szűnhet ! De ilyen próbálkozásokról még nem is hallani pedig, talán léteznek is olyan tabletták amelyek lehűlést váltanak ki, csak éppen senki nem használja, nem is tudunk róla ?
Másrészt van ott, még, több más, ismeretlen is, a vírus szaporodásának feltételei között is ! Lásd példának a varroa kullancs szaporodásának ellenőrzése, megállítása, csapdázással, « csalillat », segítségével. Bevallom, ezen oldalakon végzett virustalanítási eljárásokról még nem hallottam ! Csalillattal csapdába csalni a korona vírust, nem de jó lenne ?
Józsi Bácsi
Lyon 2020 március 28

Bencsik József

Gondolom, hogy Magyarországon is, koronavírus zárlat szabadság uralkodik ! Szerencsére nem így az Interneten !
Az utóbbi atka csapdázási kísérleteim folytán egy rendkívüli hatásosnak ígérkező megoldásra bukkantam. De az EU honlapon megjelenő magyar nyelvű ez irányú írásaim következtében ezidáig semminemű megnyilvánulást, visszahatást nem kaptam azon kívül hogy átlag közel 100- an el is olvasták.
Ezúttal a magyar visszahatás hijján, egy a legújabb « korszakalkotó « megoldásomat már franciául is megfogalmaztam, el is küldtem a Márton fiamnak a Nottingham- i műszaki egyetemre. Lelkes visszahatást kaptam. Angol, de francia nyelven is folytatódni fog az úgy. Az írás első oldala francia nyelven röviden kivonatosan mellékelve :
Atkamentes kaptár !
Röviden, a mellékelt szöveg magyarázata :
Hogyan mentesíteni a méheinket az atkáktól még mielőtt azok a méhek hátán, a kaptárba érkeznének ? Lehetséges lenne azt elérni modern, szeres kezelés nélkül atkátlanítani lehetne ? Korszakalkotó eljárás ? Másképpen fogalmazva, hogyan elképzelni, megszabadítani a méheket az atkától, mielőtt az a kaptárba vagyis a családba érkezne ?
Az egyetlen alkalom, és hely a kaptárban ahol a méhek kivétel nélkül átmennek : ez hely, a bejárat a kaptárba. Nos akkor pontosan itt, általában a kaptár alatt, a belépőben kell olyan körülményeket kialakítani amelyek először is arra ösztökélik a kullancsot, hogy szálljon le a hordozója hátáról ! Ugyanakkor olyan körülmények közé kerüljenek a már ismert, és megszokott érett lárvaillat csábításnak bedőljenek, engedelmeskedjenek. Vagyis csapdába essenek mielőtt a méhcsaládba érkeznek.
Akkor hogyan kialakítani a kaptár alatt egy csapdázási teret, mielőtt az atka följutna a méhcsaládba ? Hogyan sikerülne megszabadulni az atkától a méhcsalád alatt erre a célra kialakított térségben ? Számos, nagyobbnál nagyobb előnyök származhatnának egy ilyen eljárás sikeréből !
Először is az atka megszabadulna az élősködőjétől mielőtt az a családba érkezne ! Ennél nagyobb előny kialakításához ezidáig alkalmazott eljárásokból, semmi remény. Ráadásul történik az ezúttal semmiféle szeres kezelés alkalmazásával ! Egyszerűen természetes csapdába ejteni, az atkát a kaptár alatti térben és ott, fogva tartani. Ezen tér kialakításán múlik egyrészt a siker tér. Másrészt egy olyan különleges « feromon » illatanyag használatán múlik a siker amelyet nagyon jól ismer, fölismer, amelyet nagyon is, keres az atka. Ezen különleges illat segítségével talál rá, arra az « érett », a felnőtt fiasítási , lárva amelyben szaporodni kíván. Oda belopakodva ugyanis, gond nélküli szaporodását biztosítani tudja. Teljes táplálkozási ellátás biztosítva a lárva testének szopogatásából, Ugyanakkor teljes és zavartalan az életbiztosítás a befedelezett védett sejtben !
A tervek szerint a kaptár alatti térségben egy állandó csapdázási eljárás működne az évad kedvező szakaszában. Az eljárás semmiben nem zavarná a méheket, mivel a térség független a keretein élő méhektől család térségétől. Egyetlen jelentéktelen hátrány csak annyi, hogy a térségen való áthatolás meghosszabbodik. De jelentéktelen idő veszteséget okoz a hazajáró méheknek. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy semmiféle kémiai szer, se gyógyszer nem kerül alkalmazásra, a térségben se !
Egy kisebb többlet magyarázat azoknak akik nem ismernék Dr Yves le Conte felfedezéseit ezen a téren.
A herelárvák 70 %-ban magasabb számban kerülnek alkalmazásra a varroa kullancs által. Márpedig, amikor a lárva felnőtt vagy megérett, akkor, és csakis akkor ömleszt magából közel 20 órán keresztül, egy olyan különleges illatot, Feromon illatot, amivel jelzi, hogy továbbra nincs szüksége táplálékra, és hogy egyben a jelzi : fedelezésre vár ! Márpedig minden bizonnyal a varroa is ismeri ezen illat jelentését. Valószínűleg innen a 70% -os varroa többlet a heresejtetekben ! (Honnan tudja, kitől, mitől mikor tanulta az atka az ilyen eljárást ?) Valójában ez a többlet (70%) alkalmazás abból adódik, hogy a herelárva teste sokkal nagyobb és súlyosabb többlet tartalma, innen a csábító illatanyag arányos nagysága vagyis nagyobb hatása. Márpedig a heresejtek, kullancsokat csábító nagyobb hatására számít a kaptáron kívül csapdázás esetében is ! Innen az az elképzelés, hogy a csalillat készítéséhez is inkább a heresejtek által kiárasztott csalillat az igazán hatásos. Meglehet ugyanis, hogy heresejtek által kiárasztott illat, vagyis ebben az esetben csalillat van valami különlegessége is. Legutóbb olvastam Szöcs Gábor írását (Méhész új. Január) amelyben pontosan ilyen megállapításokra jutott a herelárvák különleges illatával kapcsolatban. Amennyiben az is számításba jöhet a csalillat gyártásában akkor jó lenne azt is számításba venni ! A csapdázás kisebb nagyobb sikere múlhat ezen tényezőn.
Már mostan, amennyiben a « koronavírus » megengedi akkor tervbe vettem, maga a méhcsaládon kívüli, csapdázás leírását magyar nyelven is megfogalmazni. A szükséges magyarázó helyzetrajz már el is készítve ! De most már nemcsak, a magyar méhészek véleménye szerint a felvetett kérdések érdektelenek. Könnyű a dolgom, mert ez idáig, így igaz, magyar oldalon senki még csak véleményt se nyilvánított. Ennyire érdektelen lenne ilyen kérdések feszegetése Magyarországon ? Miközben Nottinghamból már bátorító érdeklődéseket nyilvánítottak. Igyekezni fogok jelentkezni a legújabb EU méhészeti kutató csoport figyelmét is felhívni .
Miközben sajnos a képességeim erősen csökkenőben minden irányban ! További bátorító lelkesedést kívánva

Józsi Bácsi

Az atka csapdázásához készített csalillat-vályú- használatához.
- Vályúnál az okrok (atkák) szomjasan delelnek
bogolyok (méhészek) hadával háborúba kelnek !: Arany János :Toldi
Elképzelések sokasága forog a fejemben, már az elméleti oldalon is ! Nem véletlen, hiszen a
környezetünkben, a kutyáinktól, a méheinkig az árasztott , az észlelt illatokon múlnak a létfeltételek !
Lehetnek azok, esetenként akár hasznosak, vagy éppen károsak !
A méheink és a környezetükben élők, létfeltételei nagymértékben függenek a mellettük fellebbenő vagy
gerjesztett illatoktól, azok hatásától ! Közöttük olyanok amelyeket kellemes elviselni, de olyanok is amik
kiállhatatlanok. Mások meg nem csak éppen útjelzők, de egyben szaporodáshoz szükséges
helymeghatározók is ! Így az például az atka esetében is. A korábbi írásaimban is gyakran emlegetve,
az ilyen értesülések alapvetően szükségesek!


Amikor az atka a hordozóján lovagolva szaglászik, olyan különleges illatokra vadászik, amelyeket
kizárólag az érett lárva gerjeszt, közel 20 órán keresztül. Annak fölfedezési feltételén múlik az atka
szaporodása ! Mihelyst fölfedezte azt, akkor máris leszáll a hordozójáról, és továbbiakban már
« gyalog » fog kutatni. Ő tudja, kit, mit, miért, keres ! (De honnan tudja ?) Nem de érdekfeszítő annak a
méhésznek, aki szeretné az ilyen értesüléseket is kihasználni.
Amikor pedig az atka azt is fölfedezi, hogy a térségben pontosan a keresett illatok terjengenek, akkor
leszáll a hordozójáról és máris indul az áramlat irányának felfedezése érdekében ? Amikor pedig azt is
fölfedezte milyen irányból érkezik az erősebb illat, akkor már csak azt kell követni vakon. Az pontosan
oda a célba vezet. Szabad-e megjegyezi, hogy kutyáink is, nem de így járnak el, amikor a szaglás
segítségével tájékozódnak! Márpedig, amikor a kullancs megtalálta a keresett illatáramlatot, akkor már
csak követnie kell azt, hogy célba érjen, vagyis az érett, a felnőtt lárva sejtjébe. No lám, ezt az eljárást
igyekszik kihasználni, amikor is elfogadta a csalillat vezető szerepét. Nem hiába, a csapdázás
hatásossága érdekében az alkalmazott mesterséges csalillat összetétele a lehető leghasonlóbb legyen
a természetes, felnőtt atka illateredetéhez.
Jelen esetben, a csalillat, a « vályú »ban kerül alkalmazásra. Igaz ugyan, hogy a szerkezet
egyszerűsége folytán elsősorban az alkalmazási eljárások körül szükséges némi magyarázat. A vályú
formája rendkívül egyszerű : mint egy 4-5 mm magas, 40 cm szélesre szétnyomott nagy « M » betű
forma, legyen az akár ízmentes, merevített kartonból, vagy, fémlemezből. Majd annak a felszínére,
avagy a földre helyezve, gyengéden ráragasztva kerül egy ragacsfilm az atkák megfogására. Akkor a
vályú mélyében kap elhelyezést maga a csalillatzsinór a vályú teljes hosszában.
Először is a csúsztató lap közepén, a keretekre merőlegesen kap elhelyezést az úgynevezett,
« csalillatvályú ». Ily módon minden keretsor közepén alkalom nyílik a keretsorok között, a csalillat
folyamatos áramlására, fölszállására. Az illat fokozottabb áramlás biztosításának érdekében,
ajánlatosnak ígérkezik a keretsorok fölött, egy szellőztető nyílást megnyitni a kaptáron, annak
működését időnkét biztosítani. Ily módon, a fölszálló illatok könnyebben, gyorsabban, és biztosabban a
kullancsok « orrába », kerülhetnek, nagyobb eredménnyel csábíthatnak. Majd a csalillat áramlását
követve könnyen megtalálható annak forrása, a vályúban, de ott előbb véglegesen beragad !
Egy kifinomult változat szerint, a csalillatzsinór mellett kaphat helyet egy másik, úgy nevezett elektromos
futózsinór. Mi több még kifinomultabb formában ez utóbbi zsinór elképzelhető egyben csalillat zsinornak
is. Ez utóbbi esetben figyelemre méltó megjegyzések is fölmerülnek.
Megjegyezhető, hogy a csalillatot maga a felnőtt lárva gyártja és persze, azt árasztja is! Miután az, az
érett lárva testéből áramlik, ily módon, minden bizonnyal a lárva test hőmérsékletén indul ki. Majd az
időbeni lénybeli távolodás folytán annak hőmérséklete csökkenőben. Nagyon is meglehet, hogy ezt a
tulajdonságot is, ismeri, és fölméri az atka ? Igy valójában nem csak a csalillat áramlásának erőssége,
de annak, hőmérséklete is irányadó lehet az atkának. A csalillat vályú fűtése legyen az elektromos zsinór
segítségével, nagyon is meglehet, hogy a szaporodni vágyó atka szívesebben dől be csábításnak,
mikor az nem különbözik a már megszokott illatfeltételektől, de kissé melegebb ?
Na és persze a beragadás, a csapdába esés is, kaptár sötétjében történik, ahol természetesen nincs
világosság, még kevésbé az éjszaka folyamán. A kullancsnak úgy tudott nincs szeme, de van szüksége

látásra. A hordozója hátán utazik, és persze ez utóbbi határoz, és nem az utasa, merre fog menni ?
Kint a szabadban, ott elég lesz erősen megkapaszkodni, nehogy leessen, az ismeretlenbe !
Míg a kaptártérben már sokkal bonyolultabb a tájékozódási helyzet, tele illatokkal illatkeresőkkel. Elvégre
is, a méhek is illatok alapján is tájékozódnak a kaptár sötétjében. Közöttük a fiasítás csábító illata is ! Ott
már nincs titok, nincs ismeretlen, a szaporodni kívánó atkának ! Szinte mindenkit fölismer az illatáról. A
több mint számos illatkeverékek között az atkának a legfontosabb megtalálni a már érett lárvákat,
azokat a sejteket amelyekbe már nem járnak az etető, a gondozó méhek. Szabad az út, azt a sejtet
elfoglalni, oda behatolni, ott a szaporodási alkalmat kihasználni! Szerencsére az érett, a fedelezésre
váró lárvák, ilyenkor már könnyen, messziről fölismerhetők, az ők különleges illataik árasztásával.
Azokat persze lehet vakon is követni !
Tagadhatatlan, nem de rafinált eljárás egy kis milliméter nagyságú atkakullancs részéről ! Hogyan, hol,
mikor fedezték föl, tanulták meg ezt a több mint észszerű bonyolult, de hatásos szaporodási eljárást, . .
. egy ilyen piciny állatfajta ? Honnan szerezték, kitől kapták, vagy kitől lesték el, vagy lopták az
elgondolást az ilyen « koponya nélküli» milliméteres atkák ? Ráadásul így mennek a dolgok ki tudja
milyen messze, elmúlt millió évek óta ? Micsoda észszerű éljárás . . . az atkáé, no de hol kitől
tanulta ezen piciny esztelen állatocska? Vajon, érdemes lenne-e nekiállni ilyen kérdések
feszegetésébe ? No persze nem a szaklapokban ! Eleve idővesztegetés lenne az olvasóknak, a
méhésznek ? Ráadásul nem kis fáradságba kerülhet ilyen eljárásba kezdeni ?
Márpedig, a foglalkozási ágazatban is, a mézhozam, és a méhészet, mint mesterség gyakorlata a
fontos ! Nem de abból él a méhész és sok-sok más, bekapcsolódó, foglakozás ! Nem de « kullancs »
féle módszernek nevezhető eljárásból élnek a magunkféle méhészek is ?
A magam részéről, továbbra is érdekelnek a méhészeti oldalon tervezhető újabb atkamentesítési
eljárások, tökéletesítése. Bevallom az olvasóimnak, hogy egy újabb, még hatásosabb atkamentesítő
« kaptáraljzat » tervezésén is fáradozok ! Az elképzeléseim szerint, annak segítségével megvalósulhat
egy úgynevezett állandó, folyamatos atkamentes kaptár ! Valójában a megoldás, teljes és állandó
atkamentességet ajánlhatna a méhcsaládnak ! A csapdázás, megvalósulhatna a kaptár bejáratától a
fiasítási keretekig tartó útvonalon ! A rendszer hatásos működése, elsősorban, egy hatásos,
biztonságos csalillat alkalmazásán múlik ! Itt már nem csak a méhészek, hanem a feromonok gyártóin is
az érdekfelelősség !
A szóban forgó « atkamentes kaptár» kivitelezése és forgalmazása már igen komoly kereskedelmi,
kihasználási feltételekhez is kötődhet. Magyar visszahatás, ajánlat híján EU oldalon mutatkozik számos
alkalom a gyártási a forgalmazási, kereskedelmi megvalósításra ! Ez idáig, a fölvetett kérdések
érdektelennek tűnnek Magyarországon !
Joseph.Bencsik@free.fr 2020. március Magyarosító ékezetek : Nedeczky Ildikó

Bencsik József
Gyakorlati megjegyzések, hogyan fölhasználni a lehullott atkák megszámlálására készült kaptárajlzatot, az atka megfogására, valóságos csapdázására ?
Valójában, ilyen ajlzat, a szerek használata által elpusztult atkák megszámlálására készített. Mint szerkezet, már szinte évek óta, szerepel a méhészeti kellékek listájának többségén. Lásd itt Franciában a Thomas, Ickowicz, Naturapi, . . cégeket pl. Nemhiába, soha sehol, szó sincs az ajánlott kellék, szerkezet fölhasználásáról, atkagyérítési célokra, holott az, könnyen megvalósítható. Következésképpen, lehetne az eljárásból szinte változtatás nélkül lényeges forgalmi jövedelemhez is jutni ? Mi több, akár a még régebbi hagyományos ajlzat is, sok esetben, könnyen átalakítható, az atka csapdázására. Legalábbis így, az én (maradék !) méhészetemben. Jelen esetben, lássuk a francia méhészeti kellékekben ajánlott, « atkaszámláló » aljzat fölhasználását, az atka csapdázására.
Az alkalmazott kihúzható bádoglemez, ki-becsúsztatására, hátul, a bejárattal szembeni oldalon egy alapzaton kerül sor. Majd e szerkezet befedve egy méheket kizáró szitaráccsal, amelynek a fölső keretmagassága lesz a szemben lévő oldalon, a kaptár bejárati nyílása. Ez idáig semmi szerkezeti, változatra, nincs szükség ! Minden eredeti, de még az atka csapdázására is, tökéletesen megfelel ! De van óriási alkalmazási különbség , amely csak a kihúzható bádoglemez alkalmazásában található ! Valójában, az eredetiben, a lehullott, elpusztult atkák megszámolására készült és közel se az élő atkák csapdázására ! Lásd a kellékeket ajánló leírásokban.
De ma, történik a csapdázás, vagyis az atka fogva tartása egy különleges, szagtalan « vazelin » féle ragacsréteg, alkalmazásával a csúsztató bádoglemez felszínén. Na jó, jó, de mit keresnek ott az atkák, a ragacsban ha nem alkalmat, a szaporodásukra, ráadásul nem is akármilyent, hanem különlegesen hatásosat, kiválót (70%)! A fölnőtt herelárvák különleges illatáramlata csábítja őket A tervek szerint, annak minősége, + erőssége egy hatásos feltétel a csapdázás megvalósítására. A csalillatot készítő szakemberek véleménye szerint, ma már szabályozható a gyártmány minősége, erőssége. Az alkalmazási gyakorlat lesz a döntő !
Így most már a kihúzható ragacslemez felszínének közepén, a keretekkel keresztbe helyezve kaphat elhelyezést egy alacsony (5-6 mm) vályúcskában a párolgó csalillatanyag. Nagy előnye, hogy az bármikor kihúzható, és lecserélhető, avagy föltölthető legalábbis amikor a csalillat elpárolgása megcsappant. Pontosabban, ezen az oldalon még több megfigyelés, gyakorlat vár a csapdázási siker fokozására, kihasználására. Tudva lévő, hogy az illatanyag idővel elillan, hatása alaposan lecsökkenhet, megállhat. Majd, a csapda vályújában alkalmazott csalillat esetében is így.
No persze vannak más illatozási tényezők is, amelyek természetesen befolyásolják a « csalogatás » hatásfokát is . Így ez a hőmérsékleti oldalon például is. Rossz, hideg idő alkalmával nem működik a csalillat áramlása, nem működhet csalogatási folyamat. Pontosan, ezen a téren, vagyis párolgás oldalán várhatók a nehézségek is. Nem hiába a kellemes nyári meleg körülmények között történhet az atkák csapdába esésének legjobb viszonyai. Igaz ugyan, a nyár folyamán is gyakran előfordulhatnak alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok, is, legyen az csak az éjszakai időszakban. Ilyen esetben szinte akár teljesen megszűnhet a csapdázási folyamat. A kaptárajlzat ugyanis távol esik a család működési környezetétől, ahol továbbra fönnállnak a fiasítás hőmérsékleti feltételei. De már az is köztudott, hogy amikor egy kullancs felfedezi az érett lárvák különleges illatáramlatait akkor igyekszik kiválasztani a legcsábítóbbat, ahhoz ragaszkodik. Majd, miközben már leszállt a hordozójáról, az illat akár a legkisebb növekedési irányát, erősségét követve megkeresni annak forrását, ahová, be is telepszik . Az is elképzelhető, hogy követni fogja az illat jelzést még akkor is, ha a hőmérsékleti viszonyok kissé megcsappantak. Elvégre is, utazik az a vérszopó a méhecske hátán is, kint a szabadban, hidegebb, időben mint a méhcsaládban ? Na jó, de hol, hogyan, mikor, tanulhatta meg az ilyen bonyolult szaporodási eljárást, annak hatásosságát ? Avagy az a kis kullancs ma is tanulékony lenne ? No persze, az ilyen valóságot nincs idő se hely, firtatni ebben az írásban még ha megdöbbentők is.
Legyen szabad megjegyeznem, hogy a korábbi « Méhész-készített » atkacsapda ajánlatom pontosan a kaptár közepén kapott elhelyezést, nem véletlenül ! Nem hiába, ott szinte megszakítás nélkül folynak a fiasítási eljárások, így, folyhatnak a csapdázási eljárások is. Egy komoly előnynek számítható de sajnos munkaigényesebb megoldás !
Mindezek folytán, a kérdés fönnmarad : hogyan biztosítani a csalillat párolgási körülményeinek megfelelő karbantartását ? Már a nyári időszak alatt a kaptár alatt az éjszakai hőmérséklet megcsappan, az illatáramlat lecsökkenhet, meg is szűnhet a csapdázás is !. Márpedig ott, a csúsztató lemez közepén egy kisebb vályúban maga a csalillat kapott elhelyezést. Sajnos az alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok között ott nem biztos hogy jól megy a csalillat csábítása is ! De hogyan elképzelni a vályúban tartott csalillat hőmérsékletét párolgási szintjén tartani ? Ugyanis ily módon fönntartható lenne a csapdázás, hűvösebb körülmények között is. Akkor, a párolgatás sikere szerint, az atkák csapdába esése is javulhat, állandósulhat, hűvösebb idő esetén is ? De az is elképzelhető, hogy a csalillat párolgási viszonyait, egy kisebb melegítő elektromos zsinór, a vályúban, a kihúzható lemez közepén fönntartaná a méhész ? Így az akár önműködően működhetne, a környezet hőmérsékleti körülményei szerint. Ugyanakkor, mennyire lenne egy ilyen ajánlat megvalósítása, zavaró, vagy, éppen hasznos, a család működéséhez, és mennyire növelné meg a kullancsok csapdába esését ? Megannyi kérdés, vetődik föl előttem is ! A válaszok hiánya, a terv kivitelezési nehézségei, az előrehaladott életkorom következményei !
Ezen « Újabb gyakorlati tervváltozat », atkagyérítő kísérletekhez, eljárásokhoz jelenleg még nem tartozik gyakorlati megvalósítás a magam részéről ! De még csak egy kísérlet sem ! így most ezen írásban olvasható elgondolás olvasóihoz fordulnék. Legutóbb, közel 150 magyar méhész volt érdekelt az ide vonatkozó témaváltozatok elolvasásában ! Ki tudja, talán így, az alkalmazásban is ? De hogyan fognak tudni egymás kísérleteiről, amennyiben nem cserélik ki egymás véleményét ?
Vajon, ez a tartózkodás azt is bizonyítaná, hogy Magyarországon ismeretlen az atkák lehullásra, számolásra készített kaptáraljzat is ? Avagy a magyar méhészek továbbra is kellemetlen vegyi anyagok, zavaró, káros szerek, használatával folytatnák a méhcsaládok kullancsainak irtását, számolás nélkül ? De a «gyógyszerek »által lehullott atkahullák megszámolásával még nem tudni milyenek, a károk a méhcsaládban !
Bevallom, abban reménykedek, hogy jobban is el lehetne járni ! Több szem többet lát ! Fogjunk össze, csináljunk egy olyan szakcsoportot, amely első sorban is, előre akar lépni ! Aki nem csak morfondírozik, de tesz is valamit az előre lépés érdekében ! Minden bizonnyal vannak még, olyan magyar méhészek, ha kevesen is, akik figyelembe veszik a méhcsaládjaik egészségi feltételeit. Jómagam 86 évesen már csak a fejemben !
Ma már eljutottunk a « kétlábú humanoid » méhészek fejlődésének abba korszakába, amikor már nem tanácsos a mai mezőgazdaság, repce, napraforgó,. . . . tábláira járni méhekkel, ott azok már vastagon mérgeződnek ! Ráadásul, a kaptárban is így, legyen az akár atkaellenes szerekkel, maga az eltájolódott méhész eljárásával ! A magam féle hőbörgő, « izgága » méhészek szerint, legalábbis így ? « A pénz beszél, a kutya ugat ! » A rovarirtó szeres trösztök karavánja halad, és gazdagodik !! !
Joseph.Bencsik@free.fr 2020 január magyarosító ékezetek : Ildikó Nedeczky

Bencsik József

Egy újabb tervváltozat, az atka csapdázására.
A korábbi kezdeményezésemre, vagyis, a « Méhész-készített szermentes atkacsapda » ajánlatomra, ezidáig nem kaptam semmilyen visszahatást. Jó, jó, elolvasták több mint százan, de hogy senkinek semmi véleménye ne legyen, se jó, se rossz, az már, nem de elszomorító ? Igaz ugyan, hogy a gyakorlati kipróbálás, még nem történhetett meg ! Elvégre is, semmilyen kísérleti alkalmazás nem történt, annál inkább semmilyen gyakorlati ajánlat ezidáig. Jó, jó, Nem lehet tudni milyen a teljesítmény, mennyi, és milyen a hatásfok. Végül is csak egy első szerszám, « proto-type » valósult meg ! Persze, a magyar hallgatagságból arra lehet következtetni, hogy a magyar méhészeknek nem probléma az atkajárvány. Bayer és T már régen megoldották a varroa kullancsból származó nehézségeket ! No azért bevallanám: nem így, nálam ! A magam részéről már alig várom, hogy beinduljon a méhészet, és a gyakorlati kísérletek megtörténjenek.
Mivel a tél folyamán nem lehet méhészkedni, így most továbbra is, azon is gondolkodok, mit hogyan csinálni, hogyan eljárni még egyszerűbben , hogyan megvalósítani egy egyszerűbb, újabb megoldást az atka csábítására. Meglehet, hogy nem lesz hiábavaló, az időveszteség !
Közel 10 éve vásároltam egy méhészeti kellékek gyártójánál, egy különleges, « kontroll » kaptáraljzatot. Eredetileg bármilyen szeres kezelés alkalmával a kaptárban, akkor annak hatását, vagyis a lehullott atkákat megszámolhatom, egy szitaráccsal védett fémlemezen. Így volt az akkor divatos, az alkalmazott eljárásokra, valóban eredményes. No persze az időben, még szeres anyagokkal valósítottam meg magam is az atkamentesítést. Nem számít ha nem is kicsit, megviselte a méheket is. De egy idő óta, megelégültem ! Továbbra, már nincs is szükségem, a lehullott atkák ily módon való megszámolására. Az újabb szermentes atkaírtási eljárásaimmal az atkákat élve találom meg, a csapdában alkalmazott ragacsban, ott is meglehet azokat számolni ! Ezen, különleges kaptárajlzatok időközben az atka csapdázási eljárása folytán elveszítették az eredeti rendeltetésüket ! De még megvannak, mi több, egy újabb elgondolás folytán lehetnek azok, akár egy új atkaritkítási eljárás alapvető eszközei is.
Az eljárás, most is, az atka ellenállhatatlan csábításának alkalmazásával valósulhat meg. Évek óta tudjuk (Yves le Conte 2009), mert megfigyelhettük, hogy az atka csakis a felnőtt lárva sejtjének lefedelezése előtt (rövid 20 óra) hatol be a sejtbe, és ott, elhelyezkedik az érett lárvára. Onnan fog táplálkozni, ott fogja a fiasítását megvalósítani. De hogyan fogja megtalálni, kiválasztani a szaporodásra alkalmas lárvákat ? Hol, és hogyan megtalálni, melyik az ilyen « érett » lárva, sejtje ?
Valójában az ilyen « érett » lárvák ilyenkor már különlegesen erős, jellegzetes , felnőtt, lárvaillatokat árasztanak, egyre bőségesebben. Miközben, ezen különleges illat jelzések, lényegében arra is szolgálnak, hogy megállítsák a tápszereket szolgáló egyedek szolgálatát, egyben kérelmezik a sejt fedelezését is. No lám, amennyiben tehát ilyen illat alapanyagokkal rendelkezünk, akkor azokkal könnyen, befolyásolhatjuk az atka eljárását is ? Vagyis megfelelő és pontos, és erős, illat anyaggal, oda csábíthatjuk a szaporodni kívánó atkákat, ahová akarjuk. Nos hát akkor miért ne akár a már 10 éve gyártott és vásárolható méhészeti kellékek között, kész, « kontroll aljzatban » ? Lehet az, egy igazi egyszerű atkacsapda ? Hogyan válhat akkor egy jól működő, kaptár elem vagyis kaptár aljzat, kész atkacsapdává. No persze ahhoz nem is egy, de több feltétel, körülmény szükséges ! Így, közöttük egy nélkülözhetetlen, hathatós csalillat, egy erős ragacs,a csapdába esett atka fogva tartására !
A szakemberek szerint, ilyen megerősített illatanyag mesterséges gyártása nem okoz nehézséget. Ilyen körülmények között, nem nehéz olyan illat anyagot találni amely több mint, erősebb, mint a felnőtt lárvák által gyártott, és használt illat. A « Méhész-készített szermentes » leírásomban» már szerepel egy ilyen erősebb csalillat természetes előállításának megvalósítása is, a « csúsztató vályú »ban . A természetes, a szermentes illat fokozás megoldás alkalmazása azonban több, mint nehézkes azoknak, akiknek a méhészeti mesterséget több, mint műkedvelő formában alkalmazzák. Gondoljunk azokra, akik a kaptárjai százával vándorolnak különböző, alkalmi területekre. Nekik nincs idejük, türelmük, műkedvelő, kicsinyes méhészeti eljárás alkalmazására.
Az illat szakértők szerint, valójában, az illathatás fokozása nem okoz különleges nehézséget a mesterségesen előállított illat anyag hatásának fokozására. Márpedig el kell ismerni, hogy az eredeti érett lárva illat anyagát maguk az érett lárvák gyártják, és ömlesztik, izzadják ki a sejtjük nyílásán, méghozzá csakis és kizárólag az adott időben. No persze az nem kerülhet emberi fogyasztásra , már csak azért sem, mert időközben elillan. Következésképpen, aki ilyen illat anyagot alkalmaz, legyen az mesterségesen előállítva, megerősítve, az a méhész nem vádolható « szeres » kezeléssel ! Különben is az ilyen illat anyag nem kerülhet se méhek, se mézkóstolók, a fogyasztók szervezetébe mint tápanyag, nem használatosak fogyasztásra, se a méheknek, se a mézfogyasztóknak ! Azok tehát, nem táplálkozási elemek, de ugyanakkor az atkáknak csábítására, rendkívül használatosak, ajánlkoznak ! Így az, még inkább ha a vegyészek, időközben, megtalálták annak fölerősítését is. Végül is, az ilyen fölerősített illat anyagok segítségével folytatott atkagyérítést, igazságtalan lenne a « szeres » kezelések sorába azonosítani. De meglehet, hogy « szigorú bio » méhészek nem tűrik el a mesterségesen fölerősített illat anyagot se. Azok részére egy megoldás az előző írásaimban (Méhész-készített szermentes atkacsapda »)jelzett módon nyerhető fölerősített természetes, méhek gyártotta illat anyag ! A gyakorlat fogja igazolni az eljárás hatását !
Most térjünk vissza a már régóta vásárolható különleges kaptárajlzatra, vagyis a különböző szeres atkairtó eljárás folytán lehullott atkák megszámolására. Lényege : a felső felületén egy szitarács, alatta egy kihúzható bádoglemez, rajta a lehullott atkákkal.
Az én személyes elgondolásom szerint ezen nagyszerű kaptárajlzat, nem csak az atkahullák megszámlálására, nagyszerűen alkalmazásra kerülhet, de, akár az atka csapdázására is de szinte semmi átalakítás nélkül? Történhet az, a kihúzható bádoglemezen elterített kullancs ragacs, és benne, vagy rajta, egy különleges, az atkára vonzó hatású csalillatanyag használatával.
Ilyen kaptárajlzatok, Franciában, már évek óta szerepelnek, szinte minden lényeges méhészkellékeket gyártó, forgalmazó vállalat terméklistáján, de csakis a lehullott atkák megszámlálására rendeltetett. (Thomas, Ickowicz, Naturapi,. . . ) Lásd egy példa mellékelve ! Amennyiben egy ilyen kaptárajlzat, az atkacsapdázására is alkalmassá válhat, akkor abból igen komoly kereskedelmi siker is várható. Itt még nem tartunk ! De vannak komoly megvalósítási tervek is ! A francia méhészeti kellékeket gyártók és forgalmazók még nem tudnak ilyen tervekről, legalábbis semmit, az én elképzelésemről.
A magam részéről előnyöket látnék ilyen tervek megvalósítására, először is, magyar oldalon. Kérdés kit érdekel ? Tessék mielőbb jelentkezni !
Miközben várakozóban áll, a « Méhész-készített szermentes atkacsapda » gyakorlati kísérletezései is ! Minden bizonnyal kár lenne elhanyagolni ezen, ajánlott atkairtó megoldást. Rendkívül hatásos eljárásnak ígérkező. Nem véletlenül, miután a csapda, egy, a kaptár hátsó oldalának közepén készült 25 mm-es lyukon keresztül kap elhelyezést. Éppen, azon a szinten ahol szaporulási műveletek folyamatban vannak. Pontosan, ott, ahol a legjobb, a leghatásosabb, életviszonyok uralkodnak, ahol az atka is jobban szeret ügyködni ! Ott eshet a legkönnyebben csapdába !
További pontosító elgondolások, elképzelések is, betervezve !
Bencsik.joseph@free.fr 2019. december Magyarosító ékezetek : Ildikó Nedeczky

BencsikJózsef

Méhész-készített, szermentes atka–csapda.
Rövid, műszaki leírás, az ábrázolási rajz jelzéseivel.
·0 Vályú, szerkezeti váz-alap (A)
U alakú, vályú, 8-9 mm szélességű, homorú fenékkel, 16 -18 mm magas, bádog
formaváz, az egyik végén méheket kizáró záró behajtásokkal (J). Míg a másik végén
mindkét oldalon a tartó dugón (E) keresztül kifelé merőleges kihajlítás, a kilyukasztott
dugóra való fölerősítése céljából. Ezen dugó (E) segítségével kezelhető a csapda
szerkezet együttes, ki- bevétele.
·1 Fordított U alakú, méh-kizáró szitarács, (C). Szélességében beleillesztendő,
beszorítható, a nyílásával lefelé az alap U alakú szerkezeti vályúba, oly annyira, hogy az
együttes összmagassága, szitarács+alapvályú 22-24 mm-t ne haladja meg. A szitarács
elejére eső, első elemek, merőlegesen behajlítva, méheket kizáró módon. A másik vége
a záródugóban (E).
·2 Csúsztató U alakú vályú ( F) ugyancsak bádogból 7,5 -8mm széles 12-14 mm magas,

ki- becsúsztatható a szerkezeti vázalap vályúban, ugyancsak homorú fenékkel, kb. 2cm-
rel hosszabb, mint a szerkezeti vályú. Abban kap elhelyezést egy csalillat zsinór, (B) a

vályú teljes hosszában.


A mesterségesen előállított csalillat alkalmazásának esetében,
ilyen cserélhető, frissen, és erősebben illatosított zsinór kerül alkalmazásra. A
gyakorlatban, akár maga a csalillat szolgáltatónál is vásárolható lenne ilyen zsinór kellék.
A jövőben alkalmazott gyakorlati megoldás szerint
·3 A csúsztató vályú fölső tengelyében kap elhelyezést egy csúsztatható, tartópálca (G)
amelyre kerül egy spirálisan rátekert ragacszsinór, (I). Majd a gyakorlati alkalmazás
eredményei fogják eldönteni a tartópálcára tekert ragacsspirál hasznosságát, szitarácsról
lehulló és beragadt atkák számával. Míg a csúsztató vályú felső peremének, mindkét,
belső oldalán egy-egy ragacs- szegély kap elhelyezést, a vályú, dugón kívüli hosszában.
A pálca (G) végén visszahajlítás olyan mértékben, hogy a pálca magassági helyzetének
megfelelő magasságra kerüljön, vagyis csúsztató vályú peremének szintjébe,
vízszintesen. A másik végén, (G) egy fölfelé hajlítás, amelynek végén egy újabb rövid
behajtás. Szemben ezen kicsiny behajtással egy rövid lyuk, (K) a záródugó homlokán,
amelybe helyezve, a pálca függesztése egyben térbeli helyzete lesz biztosítva, (lásd a
vázlatrajzon) . Íly módon, pontosan vízszintes helyzetbe kerüljön a csúsztató tálca
peremének magasságában. Miután ezen együttes (csúsztató vályú +tartó pálca),
bármikor kihúzható ! Íly módon, az megvizsgálható, így nincs szükség a csapda
kiemelésére, nincs semmi háborgatás, a kaptáron belül !
·4 A szigorú »bio »csapda változat esetében, a csalillat zsinór helyébe lesz befektetve,
csapda hosszúsága szerint, 5-6 , több, olyan « érett » felnőtt herelárva, amelyek, ugyan
már fedelezésre vártak, de a sejt amelyben ezidáig növekedtek és éltek, még nem volt
befedelezve. A kiemelésükre sok elővigyázatosság szükséges. Legalábbis ügyelni a
sejtfal épségére, a beszakadás elkerülésére. Ezen lárvák nem kerülhettek befedelezésre
egyrészt a gondozó személyzet hiányában, másrészt a viasz sejtfalak híján. gy most
elképzelhető, hogy a csúsztató vályúban, « meztelenül » fognak maradni, továbbra is
legalábbis több kevesebb ideig, élő állapotban. Íly módon a testükből erősen kiáramló
élő sejt illatok is, amelyek egyben ugyancsak több mint csalillatok is, megerősítik a
csalillat hatást ! Íly módon , az atka illatérzékenysége jóval átfogóbb szinten működik,
mint a lárvák befedelezést kérelmező jelzései. Egyes szakvélemények szerint az érett
lárva különleges rezgésjeleket is lead, pontosan az érettsége jelzésére. Minden
bizonnyal azokat a jelzéseket is fölismeri az atka. Ugyanakkor nincs kizárva, hogy a
sejtjükből így kiemelt lárvák sokkal több csalillatot árasztanak mintha csak a sejtben
maradtak volna. Feltehető ugyanis, hogy a meztelen heresejtek párolgásai is alaposan
megemelheti a csalillat hatást, magában a csúsztató vályúban. Miközben ezen vályú két
belső és egyben a legfelső szélén kap elhelyezést egy-egy ragacsszalag a lefelé
igyekvő atkák beragadására. No persze nem tudni mikor szűnik meg az ilyen helyzetbe
került lárva csalillat hatása, és mennyi ideig maradnak életben a szóban- forgó lárvák,
miután már felnőttek, és nincs szükségük táplálékra. Mint ahogy nincs arról sem
gyakorlati értesülés, mennyi ideig előnyös, ilyen helyzet fönntartása és mennyi ideig,

maradhatnak így, csábításra előnyösen a csúsztató vályúban ? Mikor mennyi idő múltán,
mennyire csökken, szűnik meg, a csalillat hatás ? Feltehető, hogy történhet az így akár
6 napon túl is. A gyakorlat bizonyít ! A szigorú « bio » atkairtás, tehát rendkívül munka,
pontosság, és idő igényes eljárásnak ígérkezik. Viszont, nincs kizárva hogy ily módon
eljárva, kiválóbb atkagyérítő eredmények származhatók onnan. Gyengéd, óvatosabb
hozzáállást igényel már a lárvasejtek kiemelése, majd azok elhelyezése oldalán is. Az
eljárást nem lehet szabad kézzel védő öltözet nélkül elvégezni. Ugyanakkor, és
következés képen kedvező klimatikus viszonyokat igényel. Másképpen mondva nem
lehet így eljárni bármikor. A szigorú « bio » atkairtás, tehát rendkívül munka, és idő és
feltétél igényes eljárásnak ígérkezik. Viszont, nincs kizárva hogy ily módon eljárva,
kiválóbbak lesznek az atkagyérítő eredmények. Következés- képen, annak alkalmazása
kedvező körülményeket igényel. Télvíz idején nincs fiasítás, nem lehet atkacsapdázás,
legyen az « Bio » ! Nemhiába, sokkal gyakorlatiasabbnak, egyszerűbbnek nyilvánul, egy
garantálva « előállított » csalillat alkalmazása a csúsztató vályúba helyezett zsinóron. Ily
módon, különleges, nyári, « részegítő » csalillatokkal akár, télen is, folyamatosan,
működhet ?
·5 A vázalap vályú, (A) és a méh-szitarács (C) összeszorítását pedig, egy szorító szalag
(D) biztosítja. Míg a másik oldalon a szitarács is (C) beerősítve kerül a dugóba (E).

·6 A csapda behelyezése a kaptár hátsó oldalának pontos térbeli közepén készített 2,5 cm-
es átmérőjű dugó-lyukon keresztül kap alkalmazást. Így az a keretek hosszában.

·7 Ily módon a csapda, a keretek közi tengelybe, pontosan a költő tér közepébe kerül,
legalábbis így, a 10 keretes kaptár esetében. Kicsiny szélessége folytán (8-9mm)
elméletileg könnyen behelyezhető. Az esetleges belső « vad » viasz építmények
akadályozhatnak. Ez esetben egy 10 x24 mm-es « túrópálca » segítségével
fölszabadítható az út.
·8 Majd eljön az idő, amikor ki kell emelni az egész csapdát, ellenőrző vizsgálat
elvégzésére, az elemek leváltására, egy bizonyos hosszabb idő, elteltével. Majd a
későbbi gyakorlat lesz a döntő. Az időjárás, úgy mint a növény környezet, a méhcsalád
eljárási szokásai szerint, méhek beragasztják a vályú vázba helyezett szitarács lyukait.
Ezt a jelenséget ugyancsak szükséges ellenőrizni miután azok, megnehezítik a kullancs
áthatolását, vagyis, a csapdába esését. No persze nem nehéz ilyenkor a csapdát
lecserélni. Majd forró vazelinbe mártva, kiolvadnak a beragasztások. Így a méheknek is,
nehezebb az újra beragasztás !
Természetesen a gyakorlati alkalmazás folytán, még számos, tökéletesítési, módosítás is
várhat az alkalmazóra ;Sajnos a kísérletezések, nélkül, gyakorlati bizonyítékok híján, ma még
csak tervekről beszélhetünk. De igazából jó lenne ha többen is próbálkoznánk ilyen lényeges
méhészeti szerszám megvalósítására, tökéletesítésére, miért ne akár gyártására is, és miért ne
Magyarországon kezdve. « Több szem többet lát » igazmondás szerint további előnyökre is
számítani lehet. Tegyünk lépéseket, erőfeszítéseket is ebben az irányban ! Természetesen,
nyitva állok, az ésszerű közreműködésekre. Ugyanakkor, ideálisnak mutatkoznék egyszerre
több kísérlet végrehajtása, és miért ne, gyakorlati tapasztalatcserével díszítve ? És, ki, mikor,
milyen csalillat előállítására ajánlkozna. Ki és mikor, és ki lenne érdekelt egy ilyen csapda és
azzal történő atkagyérítési technológia kidolgozásában ? . . .
Joseph.Bencsik@free.fr december 2019 magyarosító ékezetek Ildikó Nedeczky

Méhész-készített, szermentes atkagyérítés ?

Valójában az igazi, gyakorlati méhészeknek szükségük van egy bizonyos gyakorlati ügyességre. Nos ha így, akkor ne rettenjünk vissza a hasznos kezdeményezésektől ? Csináljunk mi magunknak egy ügyes atkagyérítő eszközt, egy szermentes, hatásos atkacsapdát !


Igazában, olyan, akár házilag is készíthető különleges atkacsapdáról van szó, amelynek működtetéséhez akár az egyszerű, természetes, méhek által előállított csalillat elegendő. Ugyanakkor a mesterséges, vegyészeti csalillat fölhasználása hatásosan alkalmazható. Miközben, maga az atka megfogására alkalmazható csapda-ragacs is, mint pl a vaselin, már régóta ismeretes kellék. Állítólag jobb híján, éppen a kullancs beragadására, fogva tartására is alkalmazható.

Jelen esetben, egy olyan különleges atka csapdáról van szó, amely, a keretekkel szembeni hátsó oldalon, kaptárfalának pontosan közepébe kifúrt, 25 mm-es átmérőjű lyukon kersztül kerül alkalmazásra. Óriási előny, úgy a méhcsaládnak, mint a méhésznek. Íly módon a kezelések alkalmával, a kezelő méhész a középső két keret közé helyezi a csapdát és nem bont kaptárt , nem zavarja a családot, de még a ki-bejáró méheket sem; miközben ő maga is zavartalanul, szabadon, védő öltözet nélkül működhet. Így kerül behelyezésre, dugóval beszorítva pontosan a kaptársorok közé, egy ,15-20 cm hosszú, 9 mm széles, és 22-24 mm magas méretű atkacsapda, amely bármikor ki-betehető, alkalmazható.

Tudjuk, hogy amikor felnőttek a méh lárvák, akkor egy különleges illat árasztásával jelzik ezt az állapotot a gondozóknak : továbbra nincs szükség táplálkozásra. A gondozók ilyekor visszavonulnak, nincs szükség az érett lárvasejtek gondozására . Egyben azt is jelzik, hogy most már kérik a sejtek befedelézését is. De a kullancs is pontosan igy értelmezi az illatjelzést de ezidáig nem hatolhattak be a nyitott sejtekbe, mivel a gondozók ez idő alatt, mindúntalan a sejt körül és benne tevékenykedtek, dolgoztak, és ezzel az eljárással távol tartották az atkákat is. Ilyen illat-értesülére vadászik a kullancs ? Mi sem kell több, amikor az érett sejt lemondott a gondozókról, megüresedett a hely, és akkor redezkedhet be oda a szaporodni kivánó atka ? Így már beindulhat ott az atka szaporodási folyamata. Történik az a gyakrabban, és első sorban (70%) a heresejtekben mivel azok testesebbek. Itt ugyanis, így az illatjelzéseik is vaskosabbak. No persze kaphatnak a kullancsok, helyzet megerősítő értesüléseket, más oldalról is pédául rezgésekkel. Mindezek következtében a kullancs, a heresejteket szivesebben, bővebben alkalmazza, van miért ! Szerencsére a heresejtek gazdagabbak, testesebbek, ott bővebben lehet táplálkozni az atkának is. Így, és következésképpen, kisidő múltán, egy állandó és folyamatos, heresejteken (70%) folytatott atkaritkulás folytán akár az atkaözön is, rövid időn belül, megállhat..

Meglehet, hogy a korszerű kémiatechnika már hatásos csalillat előállítására is képes . De az is meglehet, hogy a « megszállott » bioméhész visszautasítja az ilyen mesterséges módon nyert csalillatot. Így az, amennyiben talál olyan természetes atkagyérítési megoldást, amelynek segítségével elkerülheti a mesterséges kémiai csalillatok alkalmazását, hátrányait, költségeit.

Márpedig, és pontosan az alábbi sorokban leírt atkacsapda szinte alkalmat kínál, egy ilyen természetes atkagyérítési megoldásra is. Miért ne, fölhasználni a rendelkezésre álló érett herelárvákat pontosan a kullancs érdemleges csábítására, csapdába ejtésére ? Hogyan kihasználni erőteljesebben a herelárvák csalillatot fabrikáló képességeit, körülményeit ?

Így az atkaírtásban, a heresejtek által kiárasztott illatok kerülnek előtérbe . Nem hiába azok testillatának áramlása is « testesebb », biztosabb . Márpedig miután a kiárasztott illatok nyilvánvalóan erősebbek, dúsabban, és bővebben áramlanak, igy valójában maga a csapdázás is hatásosabbnak nyilvánulhat, a válogatott heresejtekkel

Jelen esetben, máris megjegyezhetjük, hogy a csapda behelyezéséhez, fölújításához nincs szükség kaptárbontásra, se szerszámok alkalmazására, se szerszámládára, méhészt védő beöltözködésre, füstölő használatra . . . Mi több, nem szükséges kedvező időjárási körülményekre, feltételekre várakozni ! Ha akarja valaki méhész, vagy akár nem méhész, legyen az az éjszaka beálltával legyen az, esőzés alkalmával, rossz klimatikus viszonyok között is lecserélheti a behelyezett csapdát ! Óriási előnyök, idő és munkamegtakarítás. Valójában a csapdát nem szükséges minden alkalommal kiemelni, elegendő a csúszó csatornát kihúzni, az abba helyezett ragacsszalag megvizsgálása végett, szükség esetén azt lecserélni, fölfrissíteni, úgy mint a csalillat forrást. Megannyi előny, alkalmazási lehetőség, gazdaságosság !

Külön figyelmet érdemel a csalillatot árasztó zsinór is természetesen. Tudvalévő, hogy az illatok áramlása, csökkenő folyamat. Idő múltán, nehány nap elteltével egyre gyengülőbben működnek . Ügyelni kell, hogy annak a fölfrissítése, leváltása a csapdában, is idejében megtörténjen. Mindez persze megvalósítható ugyancsak, kaptárbontás nélkül.

Márpedig, az illanó csalillat hatásfokánank csökkenése idő múltán és természertesen egyre inkább megnyílvánul. Ezért annak felújítását is ajánlatos biztosítani. Az illatosító csapdaszalagot ilyenkor jó lesz leváltani, helyébe frissen illatosított szalagot helyezve. Természetesen, más érdemlegesebb elképzelések is felvetődhetnek, és meg is valósulhatnak. Itt már a nemzetközi atkajárvány helyzetismeret, úgy mint az akarat és a vállalkozási kedv kérdése is számításba jön.

Képzelődni is lehet. Valaki, vállalkozó szellemű tehetséges méhészeti helyzetismerő, erőfeszítésre kész méhész, elképzelései szerint : például érdemleges lenne iparilag gyártani a csalillatot, (mini) palackozni, a méhészek rendelkezésére. Meglehet, az is, hogy az a csalillat adagolható , időszerű, és szakszerű beadagolásával, állandó és magas csalillat érzékelhető a csapdában. Ily módon, szinte állandóan, magas szinten folyhat a csapdázás. Ugyanakkor, maga a csapda szériagyártsa is betervezhető. Amennyiben a csalillatot nem sorolnánk vegyszerek közé, akkor annak alkalmazásával szermentes atkamentesítésről beszélhetünk. De még, a mesterséges csalillat sem vehető kárveszélyes vegyszernek, hiszen ilyet, eredetileg maguk a méhek is előállítanak, és alkalmaznak.

Az eljövendő méhészeti évad alatt még kiderülhetnek esetleges tökéletesítési beavatkozások is, természetesen, de elméleti oldalon minden működik az ajánlott csapdában . Meglehet, hogy a magyar méhészek bizamatlanok, olyan atkaírtási módszerek alkalmazására, amelyek nem a « klasszikus » kémiai szereket alkalmaznák. Nem véletlen miután, a modern méhész, nem érzi a saját bőrén, a modern kémia zavarását, rendbontását, hátrányait.

No persze, a gyakorlati alkalmazások hiánya folytán még nem lehet érdemleges tanulságokat levonni. Miután az atka kullacs ritkulása, természetes eljárására támaszkodhat, így az alkalmazott csapdázási módszer, igazi sikeréhez, sok remény fűződik.

Na igen, a magyarországi méhészek érdeklődése híján, nem fogok habozni a tervet nyilvánosságra hozni EU szerte. Franciában és Angliában már régóta, bővebb kapcsolatban vagyok a szakágazattal. A gyakorlat szerint, már az első meglátásra nem lesz nehéz egy ilyen programot beindítani. Maga a csapda tervrajza, műszaki leírása is közel, leközlésre készen áll.

Joseph.Bencsik@free.fr Lyon, 2019 november, magyarosító ékezetek Ildikó Nedeczky

Bencsik József
No persze, az atkáknak szüksége van a kaptárban a szaporodási alkalmak fölismerésére is. Azok nélkül, akár kipusztulhat a faj! Márpedig, ezen helyek, fölfedezésében, természetesen, még létezhetnek rezgési jelek is, de itt már az illatok szerepe a mérvadó. Ezt a megállapítást minden méhész észre is veheti, valahányszor kiemel egy fiasítás keretet. Abból következetesen kiáramlik egy, úgynevezett “fiasítás” illat. Történik az így, különlegesebben, a sejtek befedelezés előtti időben, az érett, sejtekben. A fölnőtt lárva, jelzi különleges illat jelekkel, a gondozóknak, hogy tovább már ugyan nincs szüksége élelemre, de azt is jelzi, hogy nem így a további gondozásra, vagyis erőteljesen jelzi, hogy most már be kell fedelezni a sejtjét. Lehet, hogy ilyen értesülések közvetítése történhet különleges rezgésekkel is, de úgy bizonyul, hogy még biztonságosabb azokat megerősíteni, egyénileg, különleges illatokkal. Különben hogyan és honnan tudná táplálkozási szolgálat, ki az, melyik az a gyerek, amelyik már fölnőtt, nincs szüksége táplálékra, várja a sejtje befedelezését? Az ilyen életkorba ért lárva ugyan “kiabálhat” különleges rezgésgörcsökkel, ugyanakkor kibocsájtott különleges illatokkal is. Ez utóbbiak minden bizonnyal annyira visszataszítóak, undorítóak a táplálással megbízott egyedekre, hogy azok természetesen meg se állnak az ilyen illatokat árasztó sejtek előtt hanem, rögvest továbbállnak. De nem így azoknak akiknek feladata pontosan az érett lárva sejtjének befedelezése. Részükre, az érett lárva sejtéből kiáramló különleges illatok egyben pontos jelzések a befedelezési munkálatok elkezdésére is. Ja kérem a méhcsaládban a munkabeosztás, a feladatok pontosan szabályozva szerepelnek. Így már ezen a szinten ezen a téren is pontosan működik a munkabeosztás, a feladat pontos teljesítése időben és térben is ki, mit tesz, hogyan jár el. Érdemes megjegyezni, szem előtt tartani minden időben és mindenhol a kaptárban!
Amikor a méhész, több mint számos fajta vegyszereket alkalmaz a betegségek kezelésére, vagy akár, atkagyérítésre akkor, azokkal akaratlanul, de egyben elkerülhetetlenül, fölborítja az illatrendet a kaptárban. Óriási gondok, szervezeti nehézségek a kaptárban. No persze a méreggyártóknak ez nem probléma? Az ilyen eljárásnak súlyos következményei lehetnek. Azok ugyan, hasznosak lehetnek az atka megzavarására, de ugyancsak egyben, zavarok a méhcsalád természetes életrendjének fenntartására. Elkerülhetetlenül, nem kívánatos, hatás a méhcsalád részére!! ! De mégis az ilyen eljárások a divatban! A gyakorlatban még nem létezik olyan szeres atkagyérítő eljárás amelyik ne lenne valamilyen formában köze a rendbontáshoz a kaptárban? Érdemes lenne ezt szemelőt tartani?
Azután eljön az idő a felnőtt lárva sejtjének lefedelezésének jelzésére is. Akkor már tömegesen áramlik a különleges lárvaillat, pontosan és kizárólag az érett lárvák sejtjéből. Ide már nem járnak az etetéssel megbízott egyedek! De járnak a sejtek peremén olyan atkák, akik az ilyen, etetéstől mentesült sejtek szélén vadásszák az alkalmat oda behatolni, oda petézésre, szaporodásra készülni. Nem véletlen, ha ilyen események folytán beindul az petézésre váró atkák tevékenysége is. Részükre, ezen illatok különlegessége az, hogy eltávolítja azon gondozók látogatását akiknek a lárva táplálása a feladata. A gondozó méhek hátán “lovagló” petézni kész atkák, úgymint azok akik az ilyen fedelezésre váró sejtek közelében, türelmetlenül a petézési alkalomra vadásznak, ők minden bizonnyal ismerik az ilyen értesüléseket. Különben is, korábban nem közeledhetnek, a fiatalabb lárvák sejtjeibe, miután ott a gondozó méhek ténykednek, zavaróan szorgoskodnak, etetnek, gondoznak. Mi több, táplálással megbízott egyedek, undorító, ragacsos élelmet szolgálnak sejtekbe, amely tápláléknak persze megvan a maga különleges illata. No persze nem így a fedelezésre váró, érett lárvák esetében. Őket már nem kell táplálni, felnőttek! Nagyszerű alkalom a petézni kívánó atkának, ilyenkor belopakodni az ilyen sejtekbe, mielőtt annak lefedelezése megtörténne.
No persze jobb, ha egy sejtbe, csakis egy atka petézik. Márpedig amennyiben a megfigyelések szerint ez így, akkor feltehető hogy a sejtperemeken közlekedő, petézni kívánó atka minden bizonnyal tudomást szerez arról, amennyiben a sejtben már elhelyezkedett egy petézni kész nőstény. De, az értesülések kicserélése közöttük, bizonyára nem történik hordozható telefon segítségével, de minden bizonnyal, megvan annak is a maga módja!
Márpedig a közelmúltban végzett megfigyelések szerint, az atka petézésére szolgáló alkalmat, maga a felnőtt lárva jelezi a kiárasztott különleges “érettségi” illatával, úgy mint a testének esetleges alkalomszerű rázkódásaival, rezgésekkel, amikor eljött annak ideje.
Na már most, amennyiben csapdázni lenne érdemleges, akkor, pontosan ez idő alatt, vagyis a sejtbe lopakodási idő alkalmával mutatkozna hatásosnak. A kérdés most már csak az, hogyan fölismeri az atka, az érett lárva különleges időszerű illatát? Marad a legfontosabb, kérdés a méhésznek, aki pontosan szeretné kihasználni ezen különleges illatokat, jelzéseket ! Lehet e azokat gyártani, na és igen, akkor hogyan azzal, az atkákat tőrbe csalni, csapdázni?
Márpedig az atka irtáshoz alkalmazott eljárások, között, napjainkban szinte csakis vegyszeres kezelések a divatban! Ugyanakkor, az ilyen “orvosságos”, vegyszeres kezelés, nehéz, komoly, és életveszélyes hátrányokkal jár! Így az akárcsak a méhek betegségeinek kezelésére is. Ma, még csak, szinte álmodni se lehet, szermentes védekező eljárásokról? Nincs kiút, nincs más megoldás? De legyünk reménykedők, keressünk szermentes atkairtási lehetőségeket, például csapdázással, csalillatok segítségével, avagy különleges, elviselhetetlen rezgésekkel !
Így már nem vegyszerek kerülnek alkalmazásra hanem illatok, méghozzá olyanok amelyeket maga, a felnőtt lárva termel, amelyek természetes módon, végül is, nem de elillannak. Nem marad azokból, semmi vegyi anyag a kaptárban. Így ez az elviselhetetlen rezgésekkel is.
No de azért lehet még akkor, legalább is képzelődni, álmodni, tervezni! ! Nos akkor mire várunk? Sajnos, a 86. életévemben, már igen gyengének érzem magam, ahhoz, hogy egyedül toljam az elképzelt szermentes atkairtásom szekerét. De abban reménykedek, hogy az elképzeléseim, Magyarországon is érdeklődést keltsenek! “Több szem többet lát?” Miközben itt Franciában, mint Angliában érdemleges együttműködés áll fönn közöttünk ! Tervek, kísérletek folynak ebben az ágazatban. De meglehet, Magyarországon is folynak ilyen irányú kutatások így, csak éppen nem tudunk egymásról, nincsenek kapcsolataink, legalábbis a próbálkozásaim eredménytelenek.
Valójában az “accélérométre”-es rezgésgyorsítók, segítségével ma, már könnyen, és pontosan,és folyamatosan fölmérhetők az események a kaptárban. Így az közel egy évtized óta, legalábbis az én méhesemben, Jarnioux –ban, (F-59640) is. Egy ilyen, korszerű eszközzel, ma már nagyszerűen követhetők az események lejátszódása a kaptárban, pontosan számítógépem képernyőjén.
Megint eszembe jut a Pista bácsi méhészmester aki 1942 ben a kaptár falát kopácsolta, csakis azért hogy azon elviselhetetlen rezgés-hang hatására, a méhcsalád fölköltözködjön, meneküljön, az emeletre. De nem tudni pontosan hogyan játszódott le a menekülés? De egy másodlagos hatás szinte biztos lett: egy fájdalmas, méhszúrás a szemöldökömbe!
Tanulság is lehet ilyen esetből. Vannak olyan hangrezgések, de más rezgések is amelyek elviselhetetlenek a méhcsalád részéről. A valóságban, végső esetben menekülni kényszerítik a méheket. De ha ez így a méheknél akkor miért ne lehetne azt is elképzelni, hogy ilyen hatások léteznek például a varois atka esetében is, más rovarok esetében is. Kizárni őket, különleges “kalapácsolással” amelyeknek semmi köze a kémiához de hatásosan eltávolítanák az atkákat?
Egy újabb atkagyérítési eljárás csapdázással, tanulmányozása is ugyancsak folyamatban! Első meglátásra is, érdekfeszítőnek, ígérkezik! Lehet, hogy nem így Magyarországon! Majd meglátjuk!
Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2019. október, magyarosító ékezetek : Ildikó Nedeczky

Bencsik József
Egy előre várható, valódi világtörténelmi jelentőségű katasztrófa esetről van szó. Mintha, sokan, és nem csak nálunk, máshol is, veszélyes « szakadékok » szélén járnánk, öntudatlanul, mert ott élünk. Így az különösen azoknak akik a természet ölén élnek. De talán nem is tudjuk, milyen veszélyben élünk, hogyan zuhanunk a szakadékba, a pusztulásba! Egy ilyen valódi, várható (bal)eset máris folyamatban, de föl se figyelünk a veszélyre. Maga a veszély, vagyis a « szakadékba » zuhanás, a kipusztulás veszélye, akár figyelmet se érdemelne, pedig, ugyanakkor tanulságosnak ígérkezne fölfigyelni arra. Így tűnik az, de nem csak azoknak akik a természet ölén vagyis a « szakadék » szélén, faluhelyen élnek, de azoknak is, akik, városokban laknak !
Most éppen, történik egy jellegzetes eset, megfigyelhető módon, francia földön, egy több mint ezer éves kis faluban Jarnioux-ban (F69640). Hires Baujolais szőlő vidéken, ahol a régi világban szinte csakis bortermelésből élt az akkori falubeli néhány száz főből álló népesség. A híres bortermelés ugyan szinte teles mértékben ma is folyik ugyanazon területen! De ősidők óta szőlészettel foglalkozó lakosságnak már csak alig néhány százaléka, (10% ?) foglalkozik, ugyanazon szőlő terület megművelésével. No persze, már nincsenek működésben régi istállók, lovakkal, tehenekkel. A termelés ma korszerűen folyik. Többek között a szőlő sorközök megművelését, legutóbb már nem ló húzta, munkás vezette, ekekapával végzik el, mint régen, hanem ezt a munkát, már egy korábbi időben traktorra bízták ! Majd, ma pedig, néhány év óta ez utóbbira se lett szükség. A szőlész gazda most már nem ekekapával gaztalanít, hanem gyomirtó permetezést alkalmaz. Óriási munkaerő takarékosság ! Nem hibába alaposan lecsökkent a munkaerő szükséglet ; Ugyanakkor, jelentősen megnövekedett a szőlő hozam jövedelme. Kell-e ilyen hasznos helyzetnél jobbat kívánni ?
Mindenki elégedett ! De a hátrányokkal, veszélyekkel gyakorlatilag szinte senki nem törődik ! Így ez ma is. Rövidesen, óriási nemzetközi vegyszer trösztök igen hatásos gaznövényt pusztító különböző vegyszereket ajánlottak. Így az ma is, tessék, lehet a szőlő földet könnyen megszabadítani a gaznövényektől, egyszerű szeres kezeléssel, permetezéssel ! Ily módon, csábító hirdetésekkel a vegyszerigény megnövekedett, a haszon is, a permetszerek gyártóinak, úgy mint a szőlészgazdának ! Az esetleges káros következmények akkor senkit nem érdekelt! Vagyis a környezethatás, legyen az romboló, egészségre veszélyes az már se a vegyszergyártók, se az alkalmazók gondja ! Miközben a bortermelők örültek a gaztalanító fáradságos munka kiküszöbölésének és az abból származó többlet jövedelemnek. Náluk úgy mint a szergyártóknál, a káros következmények lényegtelenek !
A Jarnioux nevű falu, ahol még ma is szívesen méhészkednék, egy dombos vidék szélén fekszik. A bortermelése már közvetlen a faluban is, az ezer éves fo-uri kastély körül is, azóta is szokásban. De kiterjed az a távolabbi határba is a magasabb dombok között is. Onnan egy kicsit magasabbról, ered egy kisebb patakocska, amelyben télen, nyáron, folydogálnak a közeli forrásvizek, no persze esővizek is, majd, folyik az patakban, keresztül a falu közepén is.
Akkor 1969 évben, a falu szinte közepén megvásároltuk egy elhunyt öreg, szőlész, gyermek nélküli házaspár ugyancsak öreg, részben 800 éves családi házát. Az emeleten a lakás már folyóvízzel, vízcsappal, világítási villanyhálózattal plafonra szabadon függesztett öreg villanydróthálózattal, kandalló fűtéssel. A földszinten kis istálló, egy tehénnek, egy lónak, egy szamárnak, kicsiny gazdasági részek, présház, borpince, szénapadlás, munkásszoba. . . konyhakert (1800 m2) az aljában a csendes patakocska télen nyáron tiszta folyó forrásvízzel, benne halacskák, a parton vadkacsák és szokásos vízben élő állatok. Kezdő építészmérnöki fizetésemmel 2-3 gyerekkel, álmodni se mertem szebbet jobbat ! Majd 1970 -ben, amikor barátunk R. Pista bácsi nyugdíjba vonult, rám bízta a maradék négy kaptárját, méhész szerszámait. Lett is azokból néhány év alatt 30-40 méhcsalád, bele is szerettem a méhészetbe ! Minden remekül működött a kertben, úgy mint a méhesemben. Nem véletlenül hiszen magam is faluhelyen születtem, nevelkedtem (Mezőkövesd).
Míg , 2016-17 közötti ősz folyamán egyik napról a másikra kipusztultak a kaptárjaim, 90% ban (Lásd a beszámolóim !) No persze nem ok nélkül. A környezetben nem csak egyedül így, de sokan mások a méhészek között. Szakvélemények szerint a katasztrófa okai a mezőgazdasági mérgezésekkel magyarázható. Minden esetre nem véletlenül történhetett ! Valóban a szőlész gazdák rendszeresen permeteznek az évad folyamán. Így az, de méhmérgezéséről soha nem hallottam a faluban. Nem véletlen hiszen a méhek nem járnak a szőlővirágokra, ott nincs mit gyűjteni. Nos akkor hogyan történhetett mégis olyan súlyos méhmérgezés ami kipusztította 90 % ban a kaptárokat, de nemcsak nálam ? A hivatalos méhegészségügyi felügyelők se voltak képesek elfogadható, pontos magyarázattal szolgálni.
Mint Lyon-i lakos, a gyermekeim (5) mind Lyon-ban jártak iskolába. De jó idő esetén kijöttek velem a tanyára hétvégén és az iskolaszünetekben. Az utunk persze a szőlőterületek között fejeződött be. Jutott bőven alkalom is, látni hogy mit dolgoznak a szőlészek. Korábban lovas vonattal, később traktorral húzták az ekekapát gaztalanítás végett. De az utóbbi időkben már csak a szőlőmunkás volt látható a szőlő sorok között. Hátán a permetezővel amint ezúttal éppen nem a szőlőt hanem a földet permetezte, vagyis gaztalanított! Az egyéni permetezőjével be tudott hatolni a szőlőtőkék közé is. De nagyon rövid idő múltán már az ilyen kezelést traktorok végezték, egyszerre több soron.
De nemsokára, más, komoly bajok is adódtak. A dombos területeken nagyobb esőzések, viharok esetén, a meredekebb szőlő sorokban, a gazdagabb, gaznövények gyökérzete híján, már sikeresen és könnyen kimosta az eső, a termő talajt is ! No persze kimosta a többszörösen, akár a friss permetezést is ! Az így, vastagon ömledező víz előbb utóbb megtalálta a kivezető utat, lefolyt, és belekerült a falu közepén folydogáló patakocskába is. A 10-15 cm átlagos víz magasság ilyenkor, nagyobb vihar esetén akár 2 méteres lett. No persze tele vastagon mindenféle hordalékokkal, kimosott talajjal, azon számos permetmérgekkel, gyomirtókkal. Azok persze nagy mennyiségben szétterültek a patak mindkét oldalán ! Így az, a patak forrástól egészen a Rhone folyóig, majd, akár a Földközi-tengerig ? Jusson a tengeri halaknak is a kimosott permetléből ! Ez idő alatt, jelentősen megkönnyebbült a szőlészeti munka, na és persze, így élnek boldogan, a bor gazdák ! Miközben kibontakozott a szerek gyártása is így. De lehet-e vádaskodni a szergyártók ellen, amikor, végül is, ők, nem de, csakis éppen meggazdagodni akartak, ami viszont sikerült is ? Világméretű vállalkozások, vegyszergyártó trösztök születtek ! Senkinek nem volt gond a környezet mérgezése, bioegyensúly fölborulása ! Majd, így végül is, házasságot kötött a szőlészet, a mérgeket gyártó trösztökkel ! Nemhiába, került fölborulás veszélyébe, a környezeti élet- bioegyensúlya is ! Akkor a veszély láttán, kineveztek itt, egy híres természetvédőt, Mr Nicola Hulot-t, Környezetvédelmi Miniszternek. De alig két év után lemondott a híres Miniszter úr, miután a lobby nyomások folytán, nem sikerült neki hatásos környezetvédő szakintézkedéseket foganatosítania, és a sikertelenségét, őszintén bevallva, lemondott !
Eredmények röviden : Először kipusztultak a méheim 90 % ban 2016-17 évben ! Most meg, a továbbiakban, már nincs konyhakertem se, a patak partján ! Ma, 2019 tavaszán, már több mint káros a patakvízzel locsolni a kertekben ! No persze nem vagyok egyedül ilyen helyzetben a faluban. No persze ez még szinte semmi az országos viszonylatokhoz képest ! Ha, ma még sikerül ilyen katasztrófákat túlélni, senki se tud biztosítani arról, meddig fog az így menni ? Avagy itt a vég, már zuhanunk a szakadékba ? Míg a magamfajta elégedetlenkedő « kutya,. . . ugat, és a karaván halad » ez idő alatt, a parton élő öntudatlanok rohannak a végzetes szakadékba ! Vajon, így ez Magyarországon is?
Joseph.bencsik@free.fr Lyon, 2019 szep. Leközölhető, Magyarosító ékezetek Ildikó Nedeczky